2012. okt. 8.

Hatodik fejezet

http://www.kepfeltoltes.hu/121008/interiuszett_www.kepfeltoltes.hu_.jpgFelrakom a hatodik fejezetet is, már ezt a ruhás dolgot is belerakom, mert nagyon rákaptam mostanában. Remélem tetszik majd. Jó olvasást! :)

A képen Macie interjúra felvett ruhája látható.

6. fejezet - interjú












- Ébresztő! –ordítottak a fülembe mindkét oldalról. A hirtelen rám ömlő hidegvíztől egy ritmust kihagyott a szívem utána pedig hatalmas gyorsasággal kezdett ütni. Lendületesen felültem az ágyamon, levegő után kapkodva próbáltam túl tenni magam a történteken, miközben a fiúk heves pacsizgatásba és féktelen nevetésbe kezdtek.
- Könyörgöm, honnan volt kulcsotok? –nyúltam az éjjeliszekrényen lévő poharamhoz, aminek tartalmát az egymáson tornyosuló fiúk felé lendítettem. Zayn és Liam azonnal kapcsoltak és kétfelé ugrottak el a víz elől, míg a középen álló Louist találta el a legtöbb. Erre ismét vad nevetés tört ki.
- A takarítónő nagy rajongónk. –magyarázta meg Liam, mikor abbahagyta a nevetést, majd hirtelen csapást mért a hozzá legközelebb álló bandatagra a párnámmal. Niall az ütéstől az ágyra esett majd jellegzetes kacaja lepte be a szobát. A mókázásuknak a riadtan beszaladó Eleanor vetett véget, aki szúrós tekintetével kiüldözte őket a szobából. Komótosan letusoltam és hosszas keresgélés után felöltöztem. Farkas éhes voltam, de eltévedtem a hotelben, úgyhogy csak félóra elteltével jutottam be az éttermébe. Igen, a koordinációs képességem nem a legfejlettebb.
- Jó reggelt Macieke. –vigyorgott Zayn.
- A reggeli ébresztőmmel nagyon jó. –ironizáltam helyfoglalás közben. Niall elém tolt egy tányért, amire 4 croissant volt kikészítve és egy nagy alma. –Köszönöm. –küldtem felé egy mosolyt és neki láttam a reggeli elfogyasztásához.
- Hogy tudsz ennyit enni, úgy, hogy nem hízol? –gondolkozott hangosan Eleanor, de választ nem várt a kérdésére, ezért nem szólaltam meg.
- Ma.. –kezdte Louis és eltolta maga elől a tányérját. –Elmegyünk egy interjúra. Karine Ligs fogja tartani.
- Utálom azt a nőt. –grimaszolt Harry. –Cafatokra fogja szedni Maciet. –mosolyodott el, mikor találkoztak a tekinteteink.
- Remek! –kiáltottam fel. Az emberek felém fordultak én pedig heves elnézéskérések közepette lejjebb csúsztam a székemen.
Az idő csigalassúsággal kúszott a délután felé. Izgultam az interjú miatt, mert ugyan Angliában minden műsorvezető kedves volt velem, itt a hallottak alapján nem lesz az a nő. Párszor áttúrtam a bőröndöm, míg sikerült összeállítani a nem túl elegáns, de nem is bohókás szettet a ruháimból. A banda autót bérelt és azzal mentünk a helyszínre. Egy hatalmas épület sokadik emeletére mentünk. A liftben izgatottan kérdezgettem a többieket, hogy mi fog történni, de érdemleges választ nem kaptam. Mikor kinyílt a felvonó ajtaja megláttam a kanapét, ahova le kell majd ülnünk. Ez egy hiányos nappali volt, körülbelül egy baseball pályának a lelátósorával, tört rám a gondolat, mire önkéntelenül is elnevettem magam. A műsorvezető nő felkonferált minket és szépen sorban felballagtunk a színpadra. A közönség soraiban két ember ült, az egyik Eleanor volt, a másik pedig valószínűleg ott dolgozott.
- Sziasztok, fiúk. –erőltetett mosolyt az arcára a negyven körül járó, gesztenyebarnára festett hajú, gonosz tekintetű nő. Viszonoztuk a köszönést, majd rögtön a rátért a lényegre. –Hogy ismerkedtetek meg?
- Egy vendéglőben. –kezdte vázolni a helyzetet Harry. –Ráöntött a fejemre egy pohár kólát. –A mondat után a hang technikusok egy százfős tömeg nevetését játszották le.
- Hát ez nem túl kedves. –meresztette rám a szemeit a hölgy.
- Meg volt rá az okom. –éreztem, hogy egyre jobban eltűnnék a földről ettől a nézéstől. –Harryvel elszaladt a ló, nem volt túl modoros.
- Tehát a párod egy bunkó? –kapaszkodott bele az előző mondatomba. Ezután a műközönségünk meglepődő hangokat hallatott.
- Nem, csak arra céloztam, hogy aznap nem volt túl kedves.
- Szerintem az nem kedves, hogyha az embert leöntik az italával. –fürkészte még mindig az arcom. –A hírek szerint, a vőlegényed és a gyermeked is elhagytad Harry miatt. Nekem is vannak gyermekeim és a világ összes pénzéért nem hagynám el őket.
- Nem, nekem egyik sincs ezekből. –próbáltam immár minél burkoltabban felelni.
- Tehát hazudtál mindenkinek? –szuggerált a tekintetével.
- Én nem hazudok. –mozgolódtam a kanapén kijelölt helyemen. –Csak nem akartam.. –akadt meg bennem a szó, Remus heves integetése és kidülledt szemei láttán.
- Csak nem akart elköltözni. –próbált a védelmembe kelni Harry.
- Megbíztok Macieben? –emelte a többiekre a tekintetét. –Hiszen hazudott.
- A kapcsolatunk még nem túl bensőséges, de azt hiszem igen, megbízható. –csatlakozott Liam is, hátha abbahagyja a nő az én vallatásom.
- Honnan tudjátok, hogy nem csak hírnév hajcsár, mert ugyebár ő festő, ha jól tudom. –vetett szánakozó tekintetet felém. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam a társaságában. Legszívesebben megszűntem volna létezni. A szemeiből szikrázott a gyűlölet és a gonoszság. –Talán ilyen úton próbál meg híres lenni?
- Nem, én nem. –mocorogtam ismét, de mielőtt folytathattam volna, Harry egy puszit nyomott az arcomra és átvette a szót. A műsorvezetőnek nem volt hozzám több kérdése, majd diszkréten leküldött a színpadról, mert a fiúkhoz lennének kérdései. Eleanorral elindultunk és az épülettől pár száz méterre álltunk csak meg. Terveit vázolni kezdte nekem, miszerint a hotel bár részében csapnunk kéne egy kisebb bulit, mert túl éltem az interjút. A hotel igazgatójával nem sikerült megbeszélnünk, hogy a buli idejéig ne engedjenek be oda senkit, mert titokban voltak ott a fiúk, így nem zárják le a bárt a kedvünkért. Eleanorral a pénztárcáink tartalmát is felajánlottuk neki, de ingerülten elküldött minket.
- Most mit csináljunk? –kérdezte Eleanor, miközben leült egy bárszékre. –A fiúk mindjárt itt lesznek, nincs időnk másik helyet keresni.
- Nekem van egy ötletem. –foglaltam helyet mellette. –De nem akarok börtönbe kerülni.
- Ugyan, letesszük az óvadékot. –nevettet El, majd intett a csaposnak, hogy inna. Négy kör feles után már elég bátornak éreztem magam bármihez. Az egyik üres asztal székét kihúztam, majd lassan felálltam rá és elkezdtem tapsolni.
- Hölgyeim és uraim! –kezdtem felhangon a beszédemet. –A hotel igazgatója mélyen tisztelt elnézésüket kéri, de a helyet restaurálás miatt ma éjszakára el kell hagyni. De holnapra minden kész lesz, úgyhogy holnap már jöhetnek ismét. Köszöni a megértésüket és reméli, hogy senki sem fog emiatt panaszkodni. –kérdő tekintetek néztek rám, Eleanor pedig a pulton fekve nevetett. –Jó, ez titok, de elárulom önöknek, hogy átfestik a falat egy más árnyalatra, amit önök szavaztak meg egy kérdőívben. Remélem mind boldogok, hogy elrontották az igazgató meglepetését. Gratulálok. –tettem hozzá ércesen majd tapsolni kezdtem. Lassan a tömeg elszállingózott, sőt annyira jól sikerült a monológom, hogy még a pultos is kivonult a teremből. Csak öt fiú állt fel, mikor befejeztem és megtapsoltak. Néhány lépés után rájöttem, hogy a banda már vagy tíz perce bent ült és végig nézte az előadásom. Elpirulva ültem le a barátnőm mellé, aki már a következő kört rendelte volna.
- Majd én. –álltam be a pult mögé és mindenkinek töltöttem egy pohár vodkát. Hat kis poharat fogtam a kezemben, a sajátomat pedig a számba véve vittem az asztalig, ahol ültek. Néhány pohárig ez így ment, majd táncolni és énekelni kezdtünk. Eleanornak és a fiúknak is csodás tiszta hangja volt, így hamar abbahagytam mindkét műveletet. Hirtelen iszonyú bénának éreztem magam, még néhány vodka után azonban már végképp nem érdekelt. –Lépjünk! –vetettem fel az ötletet két óra bulizás múlva. Gyorsan elstandoltam két üveg vodkát, mert a második üveg maradékát szerettem volna magammal vinni, beütöttem a kasszába, gyorsan beleraktam a pénzt, majd kézen fogtam a többieket és kiszaladtunk a hotelből. Énekelve szeltük végig Párizs békés utcáit, végül az Eiffel toronynál álltunk meg pihenni. Olyan utcai stílusban megittuk az üveg italt, amit magammal vittem, majd elkezdtünk felmászni a toronyra. Két vagy három méter magasságnál tovább nem mertünk menni, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedtünk a „lábain”. Beszélgetésünk legnagyobb részét a fiúk bohóckodásai, és azoknak előzőleges történetei tették ki.
Egyszer csak arra eszméltem, hogy valakivel hevesen csókolózva tántorgok be egy szobába, ami nem az enyém. Csók közben kinyitottam a szemem és aránylag boldogan nyugtáztam, hogy Harry az. Ő közben a pólóm alá túrt majd kezei lassan lejjebb csúsztak.
- Ne! Kérlek. –szakadtam el tőle, mikor a nadrágomba nyúlt.
- Ez csak játék. –mosolygott és ismét próbálkozott.
- Tényleg nem. –ültem le az ágyra. Ő mellém ült és megsimogatta a hátam.
- Most mi a baj? –kérdezte óvatosan.
- Semmi. –hazudtam profi módon, majd felálltam és az ajtó felé vettem az irányt. –Jobb, ha most megyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése