Felkerült az 4. fejezet is, remélem tetszik. Esetleges kommentárok után feltennék még egy részt ma. Jó olvasást. :)
- Nem erről volt szó! –dobtam magam elé a papírokat.
- De igen, erről volt szó. –mondta Remus nyugodtan. –Ön tulajdonképp nem is modell lenne, hanem színész.
- Én ezt értem, de nem vállalom. Nem akarok ezúton híres lenni! –ugrottam fel a fotelből, de más lehetőségem nem volt, úgyhogy vissza is ültem. –És melyik lenne? –kérdeztem beletörődően.
- Harry. Meglátja, nem olyan rossz ez. –mondta Remus, majd elém tolta a tollat.
- Tulajdonképp, miért is van erre szükség? –kérdeztem, miközben remegő kézzel aláírtam a papírt.
- Egyszerű marketingfogás. –mondta miközben bepakolta a táskájába a dolgait és felkelt. –Hát akkor jó munkát, Mis Johns. –ezzel távozott a házból Remus. Hátradőltem a kanapén és kezemmel eltakartam az arcom.
- Miért vállaltad el? –kérdezte Louis.
- Nincs más választásom –mondtam kétségbeesetten és felfelé indultam a szobámba.
- Mindig van más út. –tette hozzá Eleanor a háttérből.
- De igen, erről volt szó. –mondta Remus nyugodtan. –Ön tulajdonképp nem is modell lenne, hanem színész.
- Én ezt értem, de nem vállalom. Nem akarok ezúton híres lenni! –ugrottam fel a fotelből, de más lehetőségem nem volt, úgyhogy vissza is ültem. –És melyik lenne? –kérdeztem beletörődően.
- Harry. Meglátja, nem olyan rossz ez. –mondta Remus, majd elém tolta a tollat.
- Tulajdonképp, miért is van erre szükség? –kérdeztem, miközben remegő kézzel aláírtam a papírt.
- Egyszerű marketingfogás. –mondta miközben bepakolta a táskájába a dolgait és felkelt. –Hát akkor jó munkát, Mis Johns. –ezzel távozott a házból Remus. Hátradőltem a kanapén és kezemmel eltakartam az arcom.
- Miért vállaltad el? –kérdezte Louis.
- Nincs más választásom –mondtam kétségbeesetten és felfelé indultam a szobámba.
- Mindig van más út. –tette hozzá Eleanor a háttérből.
Másnap estére hivatalosak voltunk egy buliba. A feladom
egyszerű: elcsábítani Harry-t, nem szó szerint, elszínészkedni, hogy egymásra
találunk. Én és Eleanor később indultunk el, mint a fiúk. A klubba belépve
éreztem, hogy ez módos szórakozó hely. Gyönyörű dekoráció, tökéletes
elrendezés, elegáns felszolgálók, minden meg volt, ami egy sikeres helyhez
kell.
- Készen állsz? –kérdezte Eleanor.
- Igen. –feleltem halkan. Eleanor és én a fiúk asztalához siettünk és leültünk egymás mellé.
- Fiúk! –szólalt meg a kínos csendet megtörve Louis. –Holnap én és Eleanor visszautazunk Amerikába.
- Megint? –kérdezte Liam felháborodva.
- Igen. A nagyszüleimnek segítségre van szüksége. –mondta Eleanor csöndesen. –Muszáj mennünk…
Sok csendes perc után Harry szólalt meg először.
- Akkor bulizzunk!
Miután mindenki beleegyező választ adott én és Harry a pulthoz mentünk és leültünk ott. Pár koktél után már mindenkinek megvolt a hangulata a tánchoz, de én legszívesebben eltűntem volna a világról. Harryvel még ittunk néhány koktélt és olykor egymáshoz szóltunk.
- Te nem érzed itt jól magad. –jelentette ki, mint valami gondolatolvasó. –Lépjünk le?
- Kérlek! –feleltem neki, mire ő még ki kért egy üveg vörösbort. Pár percet várnunk kellett, mire megérkezett a taxink. Elindultunk hazafelé, de nem álltunk meg a háznál, hanem tovább hajtottunk.
- Hova viszel? –néztem rá. –Ez egy kicsit rémisztő..
- Már itt is vagyunk. –felelte és kisegített a kocsiból. Egy hatalmas szántóföldön voltunk, ahol egy lélek sem jár, csak a messzeségben égő utcalámpák fénye mutatja, hogy a közelben laknak. –Láttam a falad. –magyarázta, majd megfogta a karom és maga után vonszolt. A mező közepén levette a pulcsiját és leterítette a földre. –Hölgyem? –kérdezte úriember módjára, miközben a pulcsira mutatott.
- Köszönöm. –hálálkodtam. Jó darabig ültünk és néztük a csillagokat, majd feküdtünk és néztük a csillagokat. Közben csak beszélgettünk és bort ittunk. Mivel már spiccesen érkeztünk a helyszínre, sikeresen berúgtunk mindketten. –Harry? Miért hoztál ide?
- Mert már így is készült rólunk pár kompromittáló kép, meg láttam, hogy egyáltalán nincs kedvedre ott ülni. –fejezte be a mondatot majd felpattant.
- Most hova mész? –kérdeztem megszeppenve. Harry csak intett egyet, majd 2 perc csordogálás után visszaült mellém.
- Szeretnéd ezt megismételni?
- Mármint, micsodát?
- Hát ezt a randit.
- Ez nem randi. Kizárólag szakmai jellegű megbeszélés. –nevettem felé.
- Akkor ezt sem szabad? –kérdezte miközben egyre közeledett felém.
- Nem. –suttogtam, de nem hátráltam.
- Készen állsz? –kérdezte Eleanor.
- Igen. –feleltem halkan. Eleanor és én a fiúk asztalához siettünk és leültünk egymás mellé.
- Fiúk! –szólalt meg a kínos csendet megtörve Louis. –Holnap én és Eleanor visszautazunk Amerikába.
- Megint? –kérdezte Liam felháborodva.
- Igen. A nagyszüleimnek segítségre van szüksége. –mondta Eleanor csöndesen. –Muszáj mennünk…
Sok csendes perc után Harry szólalt meg először.
- Akkor bulizzunk!
Miután mindenki beleegyező választ adott én és Harry a pulthoz mentünk és leültünk ott. Pár koktél után már mindenkinek megvolt a hangulata a tánchoz, de én legszívesebben eltűntem volna a világról. Harryvel még ittunk néhány koktélt és olykor egymáshoz szóltunk.
- Te nem érzed itt jól magad. –jelentette ki, mint valami gondolatolvasó. –Lépjünk le?
- Kérlek! –feleltem neki, mire ő még ki kért egy üveg vörösbort. Pár percet várnunk kellett, mire megérkezett a taxink. Elindultunk hazafelé, de nem álltunk meg a háznál, hanem tovább hajtottunk.
- Hova viszel? –néztem rá. –Ez egy kicsit rémisztő..
- Már itt is vagyunk. –felelte és kisegített a kocsiból. Egy hatalmas szántóföldön voltunk, ahol egy lélek sem jár, csak a messzeségben égő utcalámpák fénye mutatja, hogy a közelben laknak. –Láttam a falad. –magyarázta, majd megfogta a karom és maga után vonszolt. A mező közepén levette a pulcsiját és leterítette a földre. –Hölgyem? –kérdezte úriember módjára, miközben a pulcsira mutatott.
- Köszönöm. –hálálkodtam. Jó darabig ültünk és néztük a csillagokat, majd feküdtünk és néztük a csillagokat. Közben csak beszélgettünk és bort ittunk. Mivel már spiccesen érkeztünk a helyszínre, sikeresen berúgtunk mindketten. –Harry? Miért hoztál ide?
- Mert már így is készült rólunk pár kompromittáló kép, meg láttam, hogy egyáltalán nincs kedvedre ott ülni. –fejezte be a mondatot majd felpattant.
- Most hova mész? –kérdeztem megszeppenve. Harry csak intett egyet, majd 2 perc csordogálás után visszaült mellém.
- Szeretnéd ezt megismételni?
- Mármint, micsodát?
- Hát ezt a randit.
- Ez nem randi. Kizárólag szakmai jellegű megbeszélés. –nevettem felé.
- Akkor ezt sem szabad? –kérdezte miközben egyre közeledett felém.
- Nem. –suttogtam, de nem hátráltam.
Kora reggel egy kocsi robogására ébredtem. Fogalmam sem
volt, hogy hol lehetek, úgyhogy felültem és körbenéztem. Mellettem a félmeztelen
Harry feküdt. A kocsi megállt majd felénk kezdett lépegetni egy szalmakalapos
idős úr.
- Harry! Kelj fel! Mennünk kell! –rázogattam a fiút.
- Jó reggelt Macie. Hova? –nyitogatta a szemeit.
- Maguk mit keresnek a földemen? –kezdett felénk kiabálni az öreg. –Letapossák a búzát!
- Elnézést! Már itt sem vagyunk! –kiabáltam felé, miközben felrángattam Harry-t a földről.
- Add vissza a pólóm! –mondta miközben felkapta a ruhámat, kézen fogott és futásnak eredtünk.
- Miért van rajtam? –lihegtem. Harry megállt és magával szembe fordított.
- Szakmai titok! –hajolt hozzám közelebb.
- Hagyd ezt abba! –bújtam ki a karjai közül és ismét elkezdtünk futni.
- Harry! Kelj fel! Mennünk kell! –rázogattam a fiút.
- Jó reggelt Macie. Hova? –nyitogatta a szemeit.
- Maguk mit keresnek a földemen? –kezdett felénk kiabálni az öreg. –Letapossák a búzát!
- Elnézést! Már itt sem vagyunk! –kiabáltam felé, miközben felrángattam Harry-t a földről.
- Add vissza a pólóm! –mondta miközben felkapta a ruhámat, kézen fogott és futásnak eredtünk.
- Miért van rajtam? –lihegtem. Harry megállt és magával szembe fordított.
- Szakmai titok! –hajolt hozzám közelebb.
- Hagyd ezt abba! –bújtam ki a karjai közül és ismét elkezdtünk futni.
- Merre jártatok? –kérdezte kíváncsian Liam, miközben
leültünk reggelizni.
- Mi csak.. –kezdtem bizonytalanul a hazugságom. –Csak várost néztünk.
- Egész éjszaka? –grimaszolt Niall.
- Hát igen.. –töprengett Harry. –Ma is szívesen elvinnélek, ha nem bánod.
- Persze. –lövelltem felé szúrós tekintetem.
- Újság! –futott be kiabálva Zayn. – Megjött! –sikítozott, mint egy tini lány. –Címlapon Harry és Macie. Hú, de izgalmas. –nyújtotta a szavakat.
- Csak olvasd! –parancsolt rá Harry.
- Harry Styles ismeretlen lánnyal bulizott. Éjszaka látták őket együtt kijönni a szórakozóhelyről, majd taxiba szálltak és elhajtottak. Egy helyi gazda elmondása szerint a fiatalok a telkén.. –hirtelen megállt az olvasással és megköszörülte a torkát. –turbékoltak.
- Hogy micsoda? –kaptam ki a kezéből az újságot és fürkészve olvastam a cikket.
- Napilapok.. –morgott Harry és elsétált az asztaltól.
- Ugyan Macie. Ne is törődj ezekkel! Rólunk naponta jelenik meg valami elképzelt eset. –veregetett vállon Liam. –Na, de megyek, mert találkozok Daniellaval.
A Zayn, Niall és én is lassan abbahagytuk a reggelit. Nem akartam semmiféle kínos, vagy vallató beszélgetést, ezért elsőként távoztam az asztaltól. Összezavartak a történtek, egy jó darabig csak az ágyamon fekve próbáltam átgondolni, de muszáj volt egy kicsit kiszellőztetni a fejem, így felkaptam a táskámat és beledobáltam a festőkészletem. Gyors átöltözés után elindultam kifelé a házból. Reméltem, hogy nem találkozok össze senkivel.
- Nem ebédelsz velünk? –kérdezte Zayn a nappaliból.
- Nem! –motyogtam magam elé és becsuktam az ajtót. Nem ismertem a környéket, nem tudtam, hova menjek, ahol találok valami érdekeset. Elindultam, gondosan memorizálva az útvonalat, amin végig mentem. Egy forgalmas parkban ültem le és elkezdtem a helyszínt megfesteni. Néhány emberről is készítettem portrét, de egyszer csak leült elém egy ijesztően feketébe öltözött férfi.
- Szép. –mutatott a festményeimre.
- Köszönöm. –mértem végig az alakot. – 1 font, darabja. –mondtam gyors fejszámolás után.
- Nekem nem kell a képed. –vágta rá gyorsan. –Gyere, mutatok valamit.
- Én nem vagyok idevalósi.. –őszintén szólva nem akartam vele menni. Ki akarna egy punk társaságában idegen helyre menni?
- Tudom, akkor már ismernénk egymást. –mosolygott ki fekete bóbitája alól. –Mark vagyok. Na, gyere, meglátod jó móka lesz.
- Miért ne. –mondtam, hiszen észre sem venné senki, ha eltűnnék. Mark elindult én pedig mellette bandukoltam. Egy darabig nem beszélt, aztán elkezdett mesélni főleg bulizós történeteket és különféle koncert bemutatókat tartott, kis szünetekkel. Olyan volt, mintha egy kabaré műsort tartana, ahol mindig röhögő szünet van két poén között. Mire feleszméltem, egy elhagyatott raktár épületet láttam meg. Falairól mállott a vakolat, az ablakai kitörve, még a szél is sikított a megmaradt oszlopok között.
- Ugye nem oda megyünk? –vágtam bele egy fantasztikus lökdösős zenekar történetébe.
- Nem, dehogy! –nevetett fel, és elindult lefelé a lépcsőn. Egy elhagyatott metró megállóhoz értünk. Mesélnék a sínekről és, arról, hogy milyen szag van ott, de csak egy dolog szúrt szemet. 10-15 festő ember keni az omladozó falakat és gyönyörű alkotások. Volt, aki portrét festett, volt, aki tájképet, volt, aki egy-egy csendéletet ragadott meg és persze volt pár falfirka is.
- Meseszép! –mondtam megrészegülve a hely varázsától.
- Ez a mi helyünk. –tartott szünetet. –A művészeké. Fess valamit. –hagyott faképnél és megkereste az előzőleg félbehagyott munkáját. Én kerestem magamnak egy szabad felületet, majd semmiféle tervezés nélkül elkezdtem festeni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, teljes extázisba kerültem a helytől. Szép lassan szállingóztak az emberek, végül csak én és Mark festettünk. Mikor ő is befejezte a munkát hozzám sétált és végig mérte a művem, amit még napokig tudtam volna festeni, annyi ihlet maradt még bennem.
- Mi ez? –kérdezte miközben még mindig a mű részleteit elemezte.
- Az érzéseim. –mosolyogtam rá és én is összepakoltam magam után.
- Haza kísérhetlek? –mosolygott még mindig a falat bámulva.
- Én… Hát… Haza találok. –dadogtam neki. Nem akartam senkivel, olyan hazakísérlek, randizunk, együtt járunk kapcsolatot létesíteni.
- Nem. –nevetett rám. –Nekem van barátnőm. Meg hát, amúgy sem vagy az esetem.
- Ez jól is esik, meg nem is. –vetettem hanyagul át a táskámat a vállamon és elindultunk felfelé a lépcsőn. Mark nem hazakísért, hanem inkább haza vezetett, mert már akkor, amikor kiléptünk az utcára elvesztettem a fonalat, hogy merről jöttünk. Az úton Mark végig szórakoztató történeteket mesélt, aztán mesélt a barátnőjéről is, majd az én szerelmi kapcsolataimat kezdte boncolgatni. Én egy szót sem szóltam neki, amíg a ház elé nem értünk.
- Köszönöm. Remek volt. –kerültem át a kerítés túloldalára.
- Megismételhetnénk. –hatásszünetet tartott. –Cseréljünk telefonszámot. –és ekkor telefonszámot cseréltünk, bár elég szokatlan módon, hiszen egyikünknél sem volt telefon, így inkább csak egymás kezére festettük. Mark nem köszönt nekem, átölelt és ott hagyott. Én bekullogtam a házba, majd a konyhához mentem. Nem szerettem mások hűtőjében turkálni, de farkas éhes voltam. Végül csak reggelire való gabonapelyhet találtam, meg egy kis tejet, amit el is fogyasztottam. Hirtelen fellöktem valamit, mert a hűtő fénye elég gyenge volt, de az én kis privát vacsorámhoz megfelelt. Senkit sem akartam felkelteni, úgyhogy gyorsan utána kaptam, de már késő volt. Csörömpölve tört szét a konyhacsempén.
- Hál istennek, csak te vagy. –halottam egy hangot a hátam mögül, miközben próbáltam feltakarítani vétkem nyomait. –Várj, segítek. –hallottam, ahogy egy ajtó nyitódik, majd csukódik, majd még egyet bezárt. Hirtelen felkapcsolta a villanyt, amit szemem nem tolerált még két percig, csak aztán tudtam tisztán kivenni, hogy Niall az.
- Köszi. –mosolyogtam, mikor felsöpörtük az utolsó darabokat is a földről. Csak ekkor vettem észre, hogy egy szál alsónadrágban van. –Nem akarsz felöltözni?
- Minden rajtam van, aminek rajtam kell lennie. –idézte múltkori megszólalásom, melyet mosollyal konstatáltam, hogy mennyire aranyos. –Éhes vagyok.
- Ja, én is, de csak gabonagolyók vannak tej nélkül.. –mondtam szomorúan.
- Tej van. Mindig van tej –szótagolta nekem és kihozott egy üveg tejet egy hatalmas világító szekrényből.
- Spejz? –csodálkoztam.
- Nem, a privát hűtőm. –mire én visszafojtott nevetéstől kezdtem fuldokolni. –Az? –kérdezte a kezemre mutatva. –Csak nem máris randizgatsz?
- Nem. –mosolyogtam. –Ez Mark telefonszáma. Nagyon kedves fiú. Ő is fest. De van barátnője.
- És az ölelés? –mondta miközben megterített nekem, majd hirtelen a szájához kapott.
- Nem tudom, miért ölel.. –kezdtem magyarázkodni, majd rájöttem mit is kérdezett. –Te leskelődtél?
- Nem, dehogy –magyarázkodott. –Én csak.. Hát nekem csak tetszik egy lány.. És azt hittem ma tudok vele beszélni.
- És sikerült? –csámcsogtam teli szájjal.
- Nem. –szomorodott el. –De te mit csináltál egész délután?
- Én elmentem festeni. –rángattam elő a táskámból a parkról készült képet és a kezébe adtam. –Aztán találkoztam Markkal és elmentünk festeni. –mikor kimondtam elnevettem magam, hiszen ez így elég furcsán hangzott.
- Ez az a park, ami a 7-es utca és a John Straigh utca sarkán van? –nézett rám.
- Biztosan. –rántottam meg a vállam, miközben repetát öntöttem magamnak.
- Holnap eljöhetnél velem vásárolni. –vetette fel kis szünet után.
- Én? –néztem föl rá két falat közt. –Miért pont én?
- Hát te lány vagy.. Te nyilván tudod, hogy nektek mi tetszik. Meg te is vehetnél magadnak ezt-azt.
- Nekem nincs pénzem. –mondtam neki. –De azért köszi, hogy rám gondoltál.
- Miért nem kérsz a szüleidtől? –nézett rám, majd ő is repetáért nyúlt. –Tényleg, most ők vigyáznak a gyerekedre? Mi a neve?
- Nekem nincs gyerekem. –nevettem el magam és a maradékot kiöntöttem. Majd színészi ásítás kíséretében elindultam kifelé. –Jó éjt Niall.
- Mi csak.. –kezdtem bizonytalanul a hazugságom. –Csak várost néztünk.
- Egész éjszaka? –grimaszolt Niall.
- Hát igen.. –töprengett Harry. –Ma is szívesen elvinnélek, ha nem bánod.
- Persze. –lövelltem felé szúrós tekintetem.
- Újság! –futott be kiabálva Zayn. – Megjött! –sikítozott, mint egy tini lány. –Címlapon Harry és Macie. Hú, de izgalmas. –nyújtotta a szavakat.
- Csak olvasd! –parancsolt rá Harry.
- Harry Styles ismeretlen lánnyal bulizott. Éjszaka látták őket együtt kijönni a szórakozóhelyről, majd taxiba szálltak és elhajtottak. Egy helyi gazda elmondása szerint a fiatalok a telkén.. –hirtelen megállt az olvasással és megköszörülte a torkát. –turbékoltak.
- Hogy micsoda? –kaptam ki a kezéből az újságot és fürkészve olvastam a cikket.
- Napilapok.. –morgott Harry és elsétált az asztaltól.
- Ugyan Macie. Ne is törődj ezekkel! Rólunk naponta jelenik meg valami elképzelt eset. –veregetett vállon Liam. –Na, de megyek, mert találkozok Daniellaval.
A Zayn, Niall és én is lassan abbahagytuk a reggelit. Nem akartam semmiféle kínos, vagy vallató beszélgetést, ezért elsőként távoztam az asztaltól. Összezavartak a történtek, egy jó darabig csak az ágyamon fekve próbáltam átgondolni, de muszáj volt egy kicsit kiszellőztetni a fejem, így felkaptam a táskámat és beledobáltam a festőkészletem. Gyors átöltözés után elindultam kifelé a házból. Reméltem, hogy nem találkozok össze senkivel.
- Nem ebédelsz velünk? –kérdezte Zayn a nappaliból.
- Nem! –motyogtam magam elé és becsuktam az ajtót. Nem ismertem a környéket, nem tudtam, hova menjek, ahol találok valami érdekeset. Elindultam, gondosan memorizálva az útvonalat, amin végig mentem. Egy forgalmas parkban ültem le és elkezdtem a helyszínt megfesteni. Néhány emberről is készítettem portrét, de egyszer csak leült elém egy ijesztően feketébe öltözött férfi.
- Szép. –mutatott a festményeimre.
- Köszönöm. –mértem végig az alakot. – 1 font, darabja. –mondtam gyors fejszámolás után.
- Nekem nem kell a képed. –vágta rá gyorsan. –Gyere, mutatok valamit.
- Én nem vagyok idevalósi.. –őszintén szólva nem akartam vele menni. Ki akarna egy punk társaságában idegen helyre menni?
- Tudom, akkor már ismernénk egymást. –mosolygott ki fekete bóbitája alól. –Mark vagyok. Na, gyere, meglátod jó móka lesz.
- Miért ne. –mondtam, hiszen észre sem venné senki, ha eltűnnék. Mark elindult én pedig mellette bandukoltam. Egy darabig nem beszélt, aztán elkezdett mesélni főleg bulizós történeteket és különféle koncert bemutatókat tartott, kis szünetekkel. Olyan volt, mintha egy kabaré műsort tartana, ahol mindig röhögő szünet van két poén között. Mire feleszméltem, egy elhagyatott raktár épületet láttam meg. Falairól mállott a vakolat, az ablakai kitörve, még a szél is sikított a megmaradt oszlopok között.
- Ugye nem oda megyünk? –vágtam bele egy fantasztikus lökdösős zenekar történetébe.
- Nem, dehogy! –nevetett fel, és elindult lefelé a lépcsőn. Egy elhagyatott metró megállóhoz értünk. Mesélnék a sínekről és, arról, hogy milyen szag van ott, de csak egy dolog szúrt szemet. 10-15 festő ember keni az omladozó falakat és gyönyörű alkotások. Volt, aki portrét festett, volt, aki tájképet, volt, aki egy-egy csendéletet ragadott meg és persze volt pár falfirka is.
- Meseszép! –mondtam megrészegülve a hely varázsától.
- Ez a mi helyünk. –tartott szünetet. –A művészeké. Fess valamit. –hagyott faképnél és megkereste az előzőleg félbehagyott munkáját. Én kerestem magamnak egy szabad felületet, majd semmiféle tervezés nélkül elkezdtem festeni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, teljes extázisba kerültem a helytől. Szép lassan szállingóztak az emberek, végül csak én és Mark festettünk. Mikor ő is befejezte a munkát hozzám sétált és végig mérte a művem, amit még napokig tudtam volna festeni, annyi ihlet maradt még bennem.
- Mi ez? –kérdezte miközben még mindig a mű részleteit elemezte.
- Az érzéseim. –mosolyogtam rá és én is összepakoltam magam után.
- Haza kísérhetlek? –mosolygott még mindig a falat bámulva.
- Én… Hát… Haza találok. –dadogtam neki. Nem akartam senkivel, olyan hazakísérlek, randizunk, együtt járunk kapcsolatot létesíteni.
- Nem. –nevetett rám. –Nekem van barátnőm. Meg hát, amúgy sem vagy az esetem.
- Ez jól is esik, meg nem is. –vetettem hanyagul át a táskámat a vállamon és elindultunk felfelé a lépcsőn. Mark nem hazakísért, hanem inkább haza vezetett, mert már akkor, amikor kiléptünk az utcára elvesztettem a fonalat, hogy merről jöttünk. Az úton Mark végig szórakoztató történeteket mesélt, aztán mesélt a barátnőjéről is, majd az én szerelmi kapcsolataimat kezdte boncolgatni. Én egy szót sem szóltam neki, amíg a ház elé nem értünk.
- Köszönöm. Remek volt. –kerültem át a kerítés túloldalára.
- Megismételhetnénk. –hatásszünetet tartott. –Cseréljünk telefonszámot. –és ekkor telefonszámot cseréltünk, bár elég szokatlan módon, hiszen egyikünknél sem volt telefon, így inkább csak egymás kezére festettük. Mark nem köszönt nekem, átölelt és ott hagyott. Én bekullogtam a házba, majd a konyhához mentem. Nem szerettem mások hűtőjében turkálni, de farkas éhes voltam. Végül csak reggelire való gabonapelyhet találtam, meg egy kis tejet, amit el is fogyasztottam. Hirtelen fellöktem valamit, mert a hűtő fénye elég gyenge volt, de az én kis privát vacsorámhoz megfelelt. Senkit sem akartam felkelteni, úgyhogy gyorsan utána kaptam, de már késő volt. Csörömpölve tört szét a konyhacsempén.
- Hál istennek, csak te vagy. –halottam egy hangot a hátam mögül, miközben próbáltam feltakarítani vétkem nyomait. –Várj, segítek. –hallottam, ahogy egy ajtó nyitódik, majd csukódik, majd még egyet bezárt. Hirtelen felkapcsolta a villanyt, amit szemem nem tolerált még két percig, csak aztán tudtam tisztán kivenni, hogy Niall az.
- Köszi. –mosolyogtam, mikor felsöpörtük az utolsó darabokat is a földről. Csak ekkor vettem észre, hogy egy szál alsónadrágban van. –Nem akarsz felöltözni?
- Minden rajtam van, aminek rajtam kell lennie. –idézte múltkori megszólalásom, melyet mosollyal konstatáltam, hogy mennyire aranyos. –Éhes vagyok.
- Ja, én is, de csak gabonagolyók vannak tej nélkül.. –mondtam szomorúan.
- Tej van. Mindig van tej –szótagolta nekem és kihozott egy üveg tejet egy hatalmas világító szekrényből.
- Spejz? –csodálkoztam.
- Nem, a privát hűtőm. –mire én visszafojtott nevetéstől kezdtem fuldokolni. –Az? –kérdezte a kezemre mutatva. –Csak nem máris randizgatsz?
- Nem. –mosolyogtam. –Ez Mark telefonszáma. Nagyon kedves fiú. Ő is fest. De van barátnője.
- És az ölelés? –mondta miközben megterített nekem, majd hirtelen a szájához kapott.
- Nem tudom, miért ölel.. –kezdtem magyarázkodni, majd rájöttem mit is kérdezett. –Te leskelődtél?
- Nem, dehogy –magyarázkodott. –Én csak.. Hát nekem csak tetszik egy lány.. És azt hittem ma tudok vele beszélni.
- És sikerült? –csámcsogtam teli szájjal.
- Nem. –szomorodott el. –De te mit csináltál egész délután?
- Én elmentem festeni. –rángattam elő a táskámból a parkról készült képet és a kezébe adtam. –Aztán találkoztam Markkal és elmentünk festeni. –mikor kimondtam elnevettem magam, hiszen ez így elég furcsán hangzott.
- Ez az a park, ami a 7-es utca és a John Straigh utca sarkán van? –nézett rám.
- Biztosan. –rántottam meg a vállam, miközben repetát öntöttem magamnak.
- Holnap eljöhetnél velem vásárolni. –vetette fel kis szünet után.
- Én? –néztem föl rá két falat közt. –Miért pont én?
- Hát te lány vagy.. Te nyilván tudod, hogy nektek mi tetszik. Meg te is vehetnél magadnak ezt-azt.
- Nekem nincs pénzem. –mondtam neki. –De azért köszi, hogy rám gondoltál.
- Miért nem kérsz a szüleidtől? –nézett rám, majd ő is repetáért nyúlt. –Tényleg, most ők vigyáznak a gyerekedre? Mi a neve?
- Nekem nincs gyerekem. –nevettem el magam és a maradékot kiöntöttem. Majd színészi ásítás kíséretében elindultam kifelé. –Jó éjt Niall.
Ahh...IMÁDOM!Kíváncsi vagyok,Niall kibe habarodott bele ennyire?! :) Várom a következőt,de nagyon nagyon!!!!♥
VálaszTörlésJujj, köszönöm :) Végre egy komment! :D
Törlés