- Ez Lou és El lesz –hallottam az ajtó mögül kiszűrődő
zajokat. Egy sötétbarna hajú, egzotikus arcú srác nyitott ajtót nekünk. –Nagyon
vártunk titeket! –ölelte meg az előttem állókat, aztán rám szegezte tekintetét.
–Hát ő?
- Macie –mondta Eleanor és berángatott a házba. –Fiúk! Megjöttünk! –sipított föl az emeletre, mire még három fiú került elő. Egy szőke, egy barna és a göndör.
- Hát én Macie vagyok.. –kezdtem bele bizonytalanul. Erre kérdő tekinteteket kaptam válaszul, úgyhogy folytattam. –Én vagyok a lány, akit kirúgtak a göndör miatt. –mutattam a fiúra.
- Ó, igen, hát persze. –kapott a szája elé a barna hajú fiú. –Én Liam vagyok.
- Én Harry, és nagyon sajnálom az esetet. –sütötte le a szemét a göndör hajú.
- Zayn vagyok, örvendek –csókolta meg a kezem az ajtónyitó. Egészen belepirultam, még sosem csókoltak nekem kezet.
- Niall –mutatkozott be végül a szőke fiú.
- És mit fogsz velünk dolgozni? –kérdezte Liam.
- Biztos énekes! –lelkesedett Zayn. –Énekelj velünk!
- Én, én nem tudok.. –mondtam neki, de megragadta a karom és a hifihez vezetett. A fiúk elkezdték énekelni az egyik számukat. Bűntudatom volt, amiért nem néztem utána az interneten a számaiknak.
- Sajnálom, de én nem ismerem a munkásságotokat.. –vizsgálgattam a kezeimet. Mikor felnéztem hat értetlen csodálkozó tekintet szegeződött rám.
- De itt Londonban mindenki ismer minket. Ja, hogy, persze.. –hadarta el szórakozottan Liam a mondandóját. –Értem.
Ezek után végig hallgattuk az összes zenéjüket és elvittek várost nézni. Estefelé beültünk egy kisebb étterembe, ahol hangulatos, de csöndes vacsorát töltöttünk el. A vacsora végén a srácok megbeszélték, hogy elmennek ki rúgni a hámból. Én nem csatlakoztam hozzájuk, inkább még sétálgattam a városban, bementem pár üzletbe, ahol csak nézelődtem, de nem vettem semmit. Végig néztem a sétáló utcákon az összes kirakatot és epekedve figyeltem, ahogy a nevetgélő magam korú lányok hatalmas csomagokkal együtt tuszkolják be magukat egy taxiba. Ekkor én is haza indultam, a banda egy külvárosi házban lakott, ami nem kis séta volt a központtól. Az út felénél levettem a magas sarkúmat és mezítláb folytattam utam. Alig két és fél óra alatt sikerült megtalálnom a házat, kisebb nagyobb eltévedések után. Megkönnyebbülve léptem az ajtóhoz. Próbáltam kinyitni, de zárva volt. Becsöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Az eső is elkezdett szemeregni.
- Remek! –mondtam ingerülten és leültem az ajtó előtti pár lépcsőfokra.
- Macie –mondta Eleanor és berángatott a házba. –Fiúk! Megjöttünk! –sipított föl az emeletre, mire még három fiú került elő. Egy szőke, egy barna és a göndör.
- Hát én Macie vagyok.. –kezdtem bele bizonytalanul. Erre kérdő tekinteteket kaptam válaszul, úgyhogy folytattam. –Én vagyok a lány, akit kirúgtak a göndör miatt. –mutattam a fiúra.
- Ó, igen, hát persze. –kapott a szája elé a barna hajú fiú. –Én Liam vagyok.
- Én Harry, és nagyon sajnálom az esetet. –sütötte le a szemét a göndör hajú.
- Zayn vagyok, örvendek –csókolta meg a kezem az ajtónyitó. Egészen belepirultam, még sosem csókoltak nekem kezet.
- Niall –mutatkozott be végül a szőke fiú.
- És mit fogsz velünk dolgozni? –kérdezte Liam.
- Biztos énekes! –lelkesedett Zayn. –Énekelj velünk!
- Én, én nem tudok.. –mondtam neki, de megragadta a karom és a hifihez vezetett. A fiúk elkezdték énekelni az egyik számukat. Bűntudatom volt, amiért nem néztem utána az interneten a számaiknak.
- Sajnálom, de én nem ismerem a munkásságotokat.. –vizsgálgattam a kezeimet. Mikor felnéztem hat értetlen csodálkozó tekintet szegeződött rám.
- De itt Londonban mindenki ismer minket. Ja, hogy, persze.. –hadarta el szórakozottan Liam a mondandóját. –Értem.
Ezek után végig hallgattuk az összes zenéjüket és elvittek várost nézni. Estefelé beültünk egy kisebb étterembe, ahol hangulatos, de csöndes vacsorát töltöttünk el. A vacsora végén a srácok megbeszélték, hogy elmennek ki rúgni a hámból. Én nem csatlakoztam hozzájuk, inkább még sétálgattam a városban, bementem pár üzletbe, ahol csak nézelődtem, de nem vettem semmit. Végig néztem a sétáló utcákon az összes kirakatot és epekedve figyeltem, ahogy a nevetgélő magam korú lányok hatalmas csomagokkal együtt tuszkolják be magukat egy taxiba. Ekkor én is haza indultam, a banda egy külvárosi házban lakott, ami nem kis séta volt a központtól. Az út felénél levettem a magas sarkúmat és mezítláb folytattam utam. Alig két és fél óra alatt sikerült megtalálnom a házat, kisebb nagyobb eltévedések után. Megkönnyebbülve léptem az ajtóhoz. Próbáltam kinyitni, de zárva volt. Becsöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Az eső is elkezdett szemeregni.
- Remek! –mondtam ingerülten és leültem az ajtó előtti pár lépcsőfokra.
- Macie, úristen! –habogott Eleanor. –Te itt kint ülsz?
Persze a kulcsok! –tört rá a felismerés.
- Ma nagyon fog az agya mindenkinek.. –próbáltam feldobni a hangulatot. Végtére is nem zavart, hogy órákat kellett várnom egy ház előtt ülve, esőben. Lényegében hálás is voltam nekik, hogy nem adtak kulcsot és nem kellett egyedül lennem mások házában. Hangos kattanásokkal nyílt ki az ajtó, amin mindenki próbált minél előbb bejutni. Végül mikor mindenki beért, mentünk a saját dolgunkra. Eleanor meleg teát csinált nekem, és felkísért a szobámba. Gyönyörű tágas szoba volt, hatalmas ablakokkal. Sőt még egy gardrób és fürdőszoba is nyílt belőle, ráadásul a közös erkélyre is ki tudtam menni. Kipakoltam a bőröndömet és az utazótáskámat. A kezem ügyébe akadt a telefonom, amin senki sem keresett. Gyakran magammal sem vittem. Ledobtam az ágyra, ami nagyobb volt, mint otthon a fürdőszobám. Gondosan kipakoltam az ecseteimet az asztalra. Késztetést éreztem arra, hogy berendezkedjek, ezért elkezdtem festeni az egyik falra. Munka közben elfogyasztottam az útra készített élelmiszer csomagom, melyet Eleanor gondosan összeállított, én pedig az egész repülő úton hozzá sem nyúltam.
- Ma nagyon fog az agya mindenkinek.. –próbáltam feldobni a hangulatot. Végtére is nem zavart, hogy órákat kellett várnom egy ház előtt ülve, esőben. Lényegében hálás is voltam nekik, hogy nem adtak kulcsot és nem kellett egyedül lennem mások házában. Hangos kattanásokkal nyílt ki az ajtó, amin mindenki próbált minél előbb bejutni. Végül mikor mindenki beért, mentünk a saját dolgunkra. Eleanor meleg teát csinált nekem, és felkísért a szobámba. Gyönyörű tágas szoba volt, hatalmas ablakokkal. Sőt még egy gardrób és fürdőszoba is nyílt belőle, ráadásul a közös erkélyre is ki tudtam menni. Kipakoltam a bőröndömet és az utazótáskámat. A kezem ügyébe akadt a telefonom, amin senki sem keresett. Gyakran magammal sem vittem. Ledobtam az ágyra, ami nagyobb volt, mint otthon a fürdőszobám. Gondosan kipakoltam az ecseteimet az asztalra. Késztetést éreztem arra, hogy berendezkedjek, ezért elkezdtem festeni az egyik falra. Munka közben elfogyasztottam az útra készített élelmiszer csomagom, melyet Eleanor gondosan összeállított, én pedig az egész repülő úton hozzá sem nyúltam.
- Macie... –keltegetett valaki óvatosan reggel. –Macie..
- Csak még egy kicsit! –morogtam.
- Macie… Délután két óra van. –rázogatta meg a vállam ismét. –Hoztam neked reggelit, vagy ebédet, de megettem, úgyhogy hozok másikat. Felöltözöl, mire visszaérek? –hallottam, ahogy távozik a szobából a felkeltőm. Megmozdítottam a kezem, mire felborult valószínűleg a festővizem, mert pár perc múlva elérte a testem. Felültem. Ez nem az én házam, tettem a felismerést egyértelművé.
- Meghoztam a reggelid! Ismét.. –mondta egy hang a hátam mögül. Odafordultam, de a szőke fiú már háttal állt nekem. –Öltözz fel, kérlek, ez elég kellemetlen lehet neked.
- Nem vagyok szégyenlős, de minden rajtam van, aminek rajtam kell lennie. –kacagtam el magam.
- Miért nem az ágyban alszol? –kérdezte, miközben kényelembe helyezte magát rajta.
- Én csak festettem egy kicsit…
- Tehát festeni jöttél ide? –vonta össze a szemöldökét.
- Nem. –kuncogtam. –Mondjuk, igazából nem tudom, miért is vagyok itt… - olvadt le a mosoly az arcomról.
- Nem tudod? Szóval te csak itt vagy? Rendeltetésszerűen? –emelte rám tekintetét Niall.
- Mit akarsz ezzel mondani? –kérdeztem halkan.
- Szerintem, csak azért vagy itt, mert Harry miatt elvesztetted az állásod. –közölte az arcomat fürkészve, majd a falat pásztázta. –Szóval te festő vagy?
- Igen, illetve nem. Nem egészen csak festek. –mosolyodtam el miközben a tegnapi freskómat nézegettem.
- Mit tudsz még? –lépett mögém, hogy közelebbről is megvizsgálja a tájképet.
- Sok mindent. Például gitározni.. –tartottam egy levegővételnyi szünetet –Azt nem.
–Tedd rendbe magad, Remus beszélni akar veled. –mondta közönyösen és kiment a szobából. Nem értettem a viselkedését. Néhány perc múlva már lent is voltam a nappaliban és vártam Remust.
- Macie Johns! –mondta negédesen. –Annyira örülök, hogy meggondoltad magad. –Nem válaszoltam semmit, csak figyeltem, ahogy leül velem szembe és elém tol egy halom papírt és egy kávét. –Olvasd át!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése