2012. nov. 2.

Luis Evans: Ötödik fejezet

Sziasztok. Elérkeztünk a történet harmadához. Juhé. :) Igazából nincs túl mesés kedvem, talán a mai fejezeten is meglátszik ez, nem tudom, igyekeztem nem kihatni a történet folyására. Kérek véleményeket, előre köszönöm. :)

Ötödik fejezet - My song is love


- Luis gyere már! –ordított fel az emeletre Liam. Éppen ébredeztem, fáradt voltam, mert az X-faktoros lányokkal előtte lévő nap patáliáztunk egy kicsit. Eleinte lelki megbeszélésnek indult, de hála Chernek és nekem fergeteges bulivá alakult. Magamra kaptam egy melegítőt és a hang forrásához rohantam. Zayn a lépcső tetején leskelődött, mikor közelebb értem visszavonult a fal mögé. A padló a lépcső tetején le volt öntve valamivel, így végig csúsztam a folyosó másik feléig.
- És ha megsérülök? –ültem fel, hogy leszidhassam a fiúkat. Ők persze már felettem álltak egy kamerával és vették, hogy mit csinálok. –Fiúk! Nem vicces. –motyogtam, miközben feltornáztam magam a lábaimra.
- Felrakjuk a youtube-ra. –nevetett Louis, a videót tanulmányozva. A kamera után kaptam, de nem értem el, Louis gyorsan odébb ugrott. Ruganyos léptekkel vette az irányt a szoba felé.
- Lassan a testtel Larry Stylinson! –eredtem utána és a nyakába vetettem magam, ami miatt Louis elvesztette egyensúlyát és velem együtt a padlóra esett. A többiek a másik oldalról figyelték az eseményeket. –Nekem is van egy-két meggyőző videóm. –susogtam a fülébe, mire oldalra billentette a fejét, hogy jobban lásson.
- Kössünk alkut Evans. –adta meg magát, mire én is felkeltem róla. Lenyújtottam neki a kezem, amit elfogadott, így segítettem felkelését. –Liam, a tárgyalót! Most! –utasította a fiút, aki lefutott a lépcsőn. Biztos voltam benne, hogy nem volt semmiféle tárgyalónk, így a két fiú rögtönözni fog valamit. Louis szeme szikrákat szórt felém, én pedig álltam a tekintetét. A maradék három fiú döbbenten kísérte végig a néma csatánkat, amit a lépcső aljáig folytattunk, míg nem megérkeztünk a nappaliba. Liam már a konyha pult mögött állt, fekete köntösben.
- A „direction” bíróság nevében kérem, foglaljanak helyet. –mutogatott a hús klopfolójával a székekre és a mögötte elterülő kanapéra. A fiúk megérkeztek és helyet foglaltak a kanapén, Louissal pedig a székekre ültünk. –Kérem, mutatkozzanak be.
- Louis Tomlinson vagyok, én képviselem a vádlót, Louis „Tommo” Tomlinsont. –állt fel a székről és átkarolta képzeletbeli alteregóját, aki úgy tűnt a székre ült.
- Luis Evans vagyok a vádlott, és magamat képviselném. –tekintettem át a fiúra, aki a széket vigasztalta. Kissé felkacagtam a látványon.
- Csendet a teremben! –vert szét egy narancsot a klopfolóval Liam, mire kitört a röhögés. –Csendet! –dobálta szét a narancs tetemét.
- Tiltakozom! –pattantam fel, mire döbbent tekintetek néztek rám. Liam egy pohár vízzel a kezében felém sietett, az arcomba locsolta az és visszaállt helyére.
- Nos, meséljék el az esetet. –kezdte újra diplomatikus hanglejtésben, közben a pultra feküdt és mindenféle fekvő félisten pózt mutatott be nekünk.
- Liam bíró, ez a nőegyed megzsarolt. –panaszolta a vád, mire Liam másik pózt választott. –Egy bizonyos videó, amin Harry Stylessal szerepelünk, a vádlott birtokában van, ezzel pénzt akart kizsarolni tőlünk. –ölelte meg önmagát.
- Hmm. –köszörülte meg a torkát ideiglenes bírónk és újabb pózt vett fel. –Megnézhetnénk a videót Miss Evans? –csusszant le a konyhapultról és felém igyekezett. Tőlem pár centire megállt és a fülembe súgta. –Várjuk a vádlott beszédét.
- Bíró úr, kérem. –motyogtam, majd elnevettem magamat. –Menj már innen Liam, így nem lehet koncentrálni!
- Nekem tetszett. –szórt villámokat Louis tekintete. A háttérből is nevetés zaja hallatszott.
- Ohó, Loiam Paynlinson? –csattantam fel, mire Louis is felugrott. Egymás felé közelítettünk, spirál alakban, majd egy méterre megálltunk.
- Rágalom. –kiabálta a fülembe, mire összerezzentem. –Letörlöm a videót, ha te is.
- Rendben. –egyeztem bele és előkaptuk a készülékeinket. Háromig számoltunk, mikor mindketten rányomtunk a törlés gombra. Louis felszabadultan ölelte meg Harryt, amit ismét videóra vettem, így újra birtokában voltam egy megörökített Larry pillanatnak, amit a későbbiekben felhasználhatok a furmányos fiú ellen. Liam feloszlatta az esküdtszéket, a héten nem került sor több „direction” bíróságra. Viszont videó naplót kellett készítenünk, amitől előre tartottam, hiszen még a cipő háborút sem zártuk le, illetve sejtettem, hogy még visszakapom az emeletről kidobált cipőket. A lépcsőre helyezkedtünk el, Niall mögé ültem, hogy a fiún tudjam pihentetni a fejemet. Niall a mellkasomnak dőlt, karjait a térdemen pihentette.
- Sziasztok! –köszönt bele a kamerába Harry. –Mi vagyunk a One Direction és ez itt a második videó napló! –mosolygott és kezével is mutatta a számot. Louis lassan hátra fordult és ujjait Harryéhez érintette.
- Bámulatos volt ez a hét! –simogatta meg a szőke és a göndör fejét Zayn, még valamit hozzá tett, de sajnos nem érhettünk meg a röhögés miatt.
- Igen, nagyon köszönöm mindenkinek. –felelte rá Liam, ami azért volt furcsa, mert én mellette ülve nem értettem, hogy mit mond vagy kérdez. A fölötte ülő fiúk folytatták, amit Zayn elkezdett és a beszélő haját borzolgatták. –Állj! –szólt rájuk, de csak annyit ért el vele, hogy Louis is elkezdje. –És köszönet azoknak, akik a One Directionra szavaztak! –fejezte be a mondatot, mire a fiúk is abba hagyták. Liam elvonult, hogy megigazítsa a haját, mi pedig távolléte miatt kibeszéltük a jelenlegi hajviseletét.
- Nos. Nagyon izgatottak és boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk. –mosolygott már jólfésült frizurájával.
- Lesz egy nagy előadás, reméljük tetszeni fog és szavaztok ránk. –magyarázta Harry, levakarhatatlan sármos vigyorral az arcán.
- A múlthéten kaptunk pár kérdést. Eloise azt szeretné tudni, hogy ki milyen szerepet tölt be a bandában. –nézett közbe Louis, rövid gondolkodás után sorolni kezdte, hogy szerinte hogy van. –Liam az intelligens, Harry a kacér, Zayn a hiú, Luis a lány, Niall a mókás, Louis a vezető.
- Louis nem is tudsz balra vezetni. –tette hozzá nevetve Harry, amin Liam is felkacagott.
- Oké, Justine azt kérdezi, hogy mit keres egy lányban a One Direction. –tette fel a következő kérdést Liam. Körbe nézett, de nem válaszolt neki senki. –Oké, akkor kezdem én. Szeretem a lányokat, akiknek nagyon szép a szeme, szeretem a kékszeműeket. –mosolygott, mire Louis komoly tekintettel kapta fel a fejét.
- Szeretem a lányokat, akik sárgarépát esznek. –mondta komolyan, mi pedig elnevettük magunkat.
- Szeretem a lányokat, akiknek szép az arca. –jelentette be Harry, mire nevetésünk felerősödött.
- Nyilvánvalóan. –tette hozzá Niall. –Szeretem a lányokat, akiknek szép az egyénisége. –hadarta el, majd felnézett rám. –Miket beszélek, szeretem a lányokat, akik szépek és nagy az egyéniségük. –nevetett, miközben kijavította a bakiját.
- Szeretem az olyan lányokat, akik úgy néznek ki, mint Harry. –fogtam meg a fiú vállát, mire a többiek elröhögték magukat. Mivel a kérdésben nekem nem kedveztek, azért válaszoltam rá valamit.
- Jó Luis. –dőlt rám Zayn. –szeretem a lányokat, akiknek szép a mosolyuk. Ha a mosoly szép, akkor minden szép rajtuk.
- Ó de nyálas. –húztam el a szavakat és a fiú fejére hajtottam a fejem.
- Jó, neked milyen pasik jönnek be? –kérdezte Zayn, hogy válaszoljak valamire.
- Hát, szeretem a kékszemű pasikat, akiknek szép az arcuk és a mosolyuk, mindeközben nagy az egyéniségük és répát esznek. –mosolyogtam a fiúra, aki egy finom lökéssel nyugtázta válaszom.
- Ugorjunk. –javasolta Niall, közben lábamon dobolt a kezével. –Szia Melissa. A kérdés pedig, mi a kedvenc dalunk? Szombattól az én kedvencem a Viva la Vida. Fiúk?
- Az én kedvencem Jason Mraz-tól az I’m yours. –mosolyogtam a kamera felé, közben átgondoltam, hogy miért is mondtam ezt a számot.
- Feltétlenül a kedvenc dalomnak kell lennie a Barbie girl-nek. –felelte Zayn, közben egymást méregettük, hazugságaink miatt.
- Az én kedvenc dalom a Free Fallin, John Mayertől. –mondta Harry, elismerően bólintottam választására.
- Mond a kedvenc dalod, én nem tudom. –fordult Liam felé Louis, de ő sem tudott magából választ kicsikarni. Rövid vita után Louis oldotta meg a helyzetet. –Oké, egyértelmű, hogy Liam és az én kedvenc dalom a Ki engedte ki a kutyákat. –rövid tanakodási szünetet tartottunk, a beszélgetés elhalt, így egy darabig szótlanul ültünk egymás mellett.
- Fejezzük be. –mondta Zayn, majd elbúcsúzott a nézőktől.
A délutánt próbálással töltöttük, a dalunk a „My Life Would Suck Without You” volt, amiben én kaptam meg a leghosszabb szólót, mert hát, ha lány énekli, akkor maradjunk előadás hűek. A próbán semmi sem klappolt, nem ment sem az én részem se a kórus rész. Az éneklés lassan átcsapott részemről kiborulásba, amit azt hiszem, nem kellett volna kiharcolnia Simonnak és a fiúknak. Csapkodás, dobálózás, sírás és viharos távozás követte az ordítozást, amit meglepve konstatált mindenki, aki jelen volt. Távozásom csak a stúdió melletti szűk zsákutcáig tartott, ahol idegesen vettem be gyógyszeremet majd sírva csúsztam le a falon. Táskámban egy szál cigaretta után kutattam, amit meg is találtam majd reszkető kézzel gyújtottam meg. Levegőt így is alig kapott a tüdőm, ez pedig nem segített rajta. Egyszer csak gitár hangját hallottam meg. Niall jött ki az ajtón, őt követve a többi fiú.
- My song is love, Love to the loveless shown, And it goes on, You don't have to be alone, Your heavy heart, Is made of stone, And it's so hard to see you clearly, You don't have to be on your own, You don't have to be on your own.. –énekelte, miközben leült mellém a földre.
- And I'm not gonna take it back, And I'm not gonna say, "I don't mean that", You're the target that I'm aiming at, Got to get that message home. –ez Zayn része volt, miután befejezte, ő is leült.
- My song is love, My song is love, unknown, But I'm on fire for you, clearly, You don't have to be alone, You don't have to be on your own.. –dalolt Harry, ő is követte a fiúk példáját. Egyik kezével átkarolta a derekam, tekintetem kereste.
- And I'm not gonna take it back, And I'm not gonna say, "I don't mean that", You're the target that I'm aiming at, And I'm nothing on my own, Got to get that message home.. –énekelte Louis, ő velem szemben helyezkedett el. Bíztató mosolyt küldött felém.
- And I'm not gonna stand and wait, Not gonna leave it until it's much too late, On a platform I'm gonna stand and say, That I'm nothing on my own, And I love you, please come home.. –énekelt Liam, aki nem ült le, hanem engem húzott fel a földről. Sok féle jelkép lehetett ez, minden fiú másképp szerette volna kifejezni magát, nekem mégis Liam megnyilvánulása tetszett a legjobban. Kedves gesztus volt tőlük, hogy mellém ültek, talán így akarták jelezni, hogy együtt éreznek velem.
- My song is love, is love unknown, And I've got to get that message home. –énekeltem el én az utolsó két sort. Közös ölelkezést tartottunk. Ilyen egy igazi csapat, amibe talán sosem tartoztam bele igazán.

5 megjegyzés:

  1. Hogy fogalmazzak?Röviden vagy hosszan szeretnéd?Megpróbálok lényegre törően úgy,hogy közben semmit se verjek szét:
    OLTÁRI VOLT!AZ ELŐZŐHÖZ MÁR AKARTAM ÍRNI,DE NEM TUDTAM HOGYAN FOGALMAZZAK.EZ a rész viszont rettenetesen tetszett.Imádtam♥♥ Nagyon nagyon várom a folytatását*.* Kíváncsi vagyok,mivel lepsz meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) A következő érzelmesebb lesz, ennyit elárulhatok előre is :)

      Törlés
  2. A végét egy kicsit megkönnyeztem,de amúgy nagyon tetszett.A "Liam a bíró" részen viszont röhögtem.:DD Nagyon gyorsan hozd a következőt!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) A vége tényleg szép, bár főként dalszöveg. DE a dalszöveg tényleg nagyon szép. :)

      Törlés