Sziasztok. Elérkeztünk a történet harmadához. Juhé. :) Igazából nincs túl mesés kedvem, talán a mai fejezeten is meglátszik ez, nem tudom, igyekeztem nem kihatni a történet folyására. Kérek véleményeket, előre köszönöm. :)
Ötödik fejezet - My song is love
- Luis gyere már! –ordított fel az emeletre
Liam. Éppen ébredeztem, fáradt voltam, mert az X-faktoros lányokkal előtte lévő
nap patáliáztunk egy kicsit. Eleinte lelki megbeszélésnek indult, de hála
Chernek és nekem fergeteges bulivá alakult. Magamra kaptam egy melegítőt és a
hang forrásához rohantam. Zayn a lépcső tetején leskelődött, mikor közelebb
értem visszavonult a fal mögé. A padló a lépcső tetején le volt öntve
valamivel, így végig csúsztam a folyosó másik feléig.
- És ha megsérülök? –ültem fel, hogy leszidhassam a fiúkat. Ők persze már
felettem álltak egy kamerával és vették, hogy mit csinálok. –Fiúk! Nem vicces. –motyogtam,
miközben feltornáztam magam a lábaimra.
- Felrakjuk a youtube-ra. –nevetett Louis, a videót tanulmányozva. A kamera
után kaptam, de nem értem el, Louis gyorsan odébb ugrott. Ruganyos léptekkel
vette az irányt a szoba felé.
- Lassan a testtel Larry Stylinson! –eredtem utána és a nyakába vetettem magam,
ami miatt Louis elvesztette egyensúlyát és velem együtt a padlóra esett. A
többiek a másik oldalról figyelték az eseményeket. –Nekem is van egy-két
meggyőző videóm. –susogtam a fülébe, mire oldalra billentette a fejét, hogy
jobban lásson.
- Kössünk alkut Evans. –adta meg magát, mire én is felkeltem róla. Lenyújtottam
neki a kezem, amit elfogadott, így segítettem felkelését. –Liam, a tárgyalót!
Most! –utasította a fiút, aki lefutott a lépcsőn. Biztos voltam benne, hogy nem
volt semmiféle tárgyalónk, így a két fiú rögtönözni fog valamit. Louis szeme
szikrákat szórt felém, én pedig álltam a tekintetét. A maradék három fiú
döbbenten kísérte végig a néma csatánkat, amit a lépcső aljáig folytattunk, míg
nem megérkeztünk a nappaliba. Liam már a konyha pult mögött állt, fekete
köntösben.
- A „direction” bíróság nevében kérem, foglaljanak helyet. –mutogatott a hús klopfolójával
a székekre és a mögötte elterülő kanapéra. A fiúk megérkeztek és helyet
foglaltak a kanapén, Louissal pedig a székekre ültünk. –Kérem, mutatkozzanak
be.
- Louis Tomlinson vagyok, én képviselem a vádlót, Louis „Tommo” Tomlinsont.
–állt fel a székről és átkarolta képzeletbeli alteregóját, aki úgy tűnt a
székre ült.
- Luis Evans vagyok a vádlott, és magamat képviselném. –tekintettem át a fiúra,
aki a széket vigasztalta. Kissé felkacagtam a látványon.
- Csendet a teremben! –vert szét egy narancsot a klopfolóval Liam, mire kitört
a röhögés. –Csendet! –dobálta szét a narancs tetemét.
- Tiltakozom! –pattantam fel, mire döbbent tekintetek néztek rám. Liam egy
pohár vízzel a kezében felém sietett, az arcomba locsolta az és visszaállt
helyére.
- Nos, meséljék el az esetet. –kezdte újra diplomatikus hanglejtésben, közben a
pultra feküdt és mindenféle fekvő félisten pózt mutatott be nekünk.
- Liam bíró, ez a nőegyed megzsarolt. –panaszolta a vád, mire Liam másik pózt
választott. –Egy bizonyos videó, amin Harry Stylessal szerepelünk, a vádlott
birtokában van, ezzel pénzt akart kizsarolni tőlünk. –ölelte meg önmagát.
- Hmm. –köszörülte meg a torkát ideiglenes bírónk és újabb pózt vett fel.
–Megnézhetnénk a videót Miss Evans? –csusszant le a konyhapultról és felém
igyekezett. Tőlem pár centire megállt és a fülembe súgta. –Várjuk a vádlott
beszédét.
- Bíró úr, kérem. –motyogtam, majd elnevettem magamat. –Menj már innen Liam,
így nem lehet koncentrálni!
- Nekem tetszett. –szórt villámokat Louis tekintete. A háttérből is nevetés
zaja hallatszott.
- Ohó, Loiam Paynlinson? –csattantam fel, mire Louis is felugrott. Egymás felé
közelítettünk, spirál alakban, majd egy méterre megálltunk.
- Rágalom. –kiabálta a fülembe, mire összerezzentem. –Letörlöm a videót, ha te
is.
- Rendben. –egyeztem bele és előkaptuk a készülékeinket. Háromig számoltunk,
mikor mindketten rányomtunk a törlés gombra. Louis felszabadultan ölelte meg
Harryt, amit ismét videóra vettem, így újra birtokában voltam egy megörökített
Larry pillanatnak, amit a későbbiekben felhasználhatok a furmányos fiú ellen. Liam
feloszlatta az esküdtszéket, a héten nem került sor több „direction” bíróságra.
Viszont videó naplót kellett készítenünk, amitől előre tartottam, hiszen még a
cipő háborút sem zártuk le, illetve sejtettem, hogy még visszakapom az
emeletről kidobált cipőket. A lépcsőre helyezkedtünk el, Niall mögé ültem, hogy
a fiún tudjam pihentetni a fejemet. Niall a mellkasomnak dőlt, karjait a
térdemen pihentette.
- Sziasztok! –köszönt bele a kamerába Harry. –Mi vagyunk a One Direction és ez
itt a második videó napló! –mosolygott és kezével is mutatta a számot. Louis
lassan hátra fordult és ujjait Harryéhez érintette.
- Bámulatos volt ez a hét! –simogatta meg a szőke és a göndör fejét Zayn, még
valamit hozzá tett, de sajnos nem érhettünk meg a röhögés miatt.
- Igen, nagyon köszönöm mindenkinek. –felelte rá Liam, ami azért volt furcsa,
mert én mellette ülve nem értettem, hogy mit mond vagy kérdez. A fölötte ülő
fiúk folytatták, amit Zayn elkezdett és a beszélő haját borzolgatták. –Állj!
–szólt rájuk, de csak annyit ért el vele, hogy Louis is elkezdje. –És köszönet
azoknak, akik a One Directionra szavaztak! –fejezte be a mondatot, mire a fiúk
is abba hagyták. Liam elvonult, hogy megigazítsa a haját, mi pedig távolléte
miatt kibeszéltük a jelenlegi hajviseletét.
- Nos. Nagyon izgatottak és boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk. –mosolygott
már jólfésült frizurájával.
- Lesz egy nagy előadás, reméljük tetszeni fog és szavaztok ránk. –magyarázta
Harry, levakarhatatlan sármos vigyorral az arcán.
- A múlthéten kaptunk pár kérdést. Eloise azt szeretné tudni, hogy ki milyen
szerepet tölt be a bandában. –nézett közbe Louis, rövid gondolkodás után
sorolni kezdte, hogy szerinte hogy van. –Liam az intelligens, Harry a kacér, Zayn
a hiú, Luis a lány, Niall a mókás, Louis a vezető.
- Louis nem is tudsz balra vezetni. –tette hozzá nevetve Harry, amin Liam is
felkacagott.
- Oké, Justine azt kérdezi, hogy mit keres egy lányban a One Direction. –tette
fel a következő kérdést Liam. Körbe nézett, de nem válaszolt neki senki. –Oké,
akkor kezdem én. Szeretem a lányokat, akiknek nagyon szép a szeme, szeretem a
kékszeműeket. –mosolygott, mire Louis komoly tekintettel kapta fel a fejét.
- Szeretem a lányokat, akik sárgarépát esznek. –mondta komolyan, mi pedig
elnevettük magunkat.
- Szeretem a lányokat, akiknek szép az arca. –jelentette be Harry, mire
nevetésünk felerősödött.
- Nyilvánvalóan. –tette hozzá Niall. –Szeretem a lányokat, akiknek szép az
egyénisége. –hadarta el, majd felnézett rám. –Miket beszélek, szeretem a
lányokat, akik szépek és nagy az egyéniségük. –nevetett, miközben kijavította a
bakiját.
- Szeretem az olyan lányokat, akik úgy néznek ki, mint Harry. –fogtam meg a fiú
vállát, mire a többiek elröhögték magukat. Mivel a kérdésben nekem nem
kedveztek, azért válaszoltam rá valamit.
- Jó Luis. –dőlt rám Zayn. –szeretem a lányokat, akiknek szép a mosolyuk. Ha a
mosoly szép, akkor minden szép rajtuk.
- Ó de nyálas. –húztam el a szavakat és a fiú fejére hajtottam a fejem.
- Jó, neked milyen pasik jönnek be? –kérdezte Zayn, hogy válaszoljak valamire.
- Hát, szeretem a kékszemű pasikat, akiknek szép az arcuk és a mosolyuk,
mindeközben nagy az egyéniségük és répát esznek. –mosolyogtam a fiúra, aki egy
finom lökéssel nyugtázta válaszom.
- Ugorjunk. –javasolta Niall, közben lábamon dobolt a kezével. –Szia Melissa. A
kérdés pedig, mi a kedvenc dalunk? Szombattól az én kedvencem a Viva la Vida.
Fiúk?
- Az én kedvencem Jason Mraz-tól az I’m yours. –mosolyogtam a kamera felé,
közben átgondoltam, hogy miért is mondtam ezt a számot.
- Feltétlenül a kedvenc dalomnak kell lennie a Barbie girl-nek. –felelte Zayn,
közben egymást méregettük, hazugságaink miatt.
- Az én kedvenc dalom a Free Fallin, John Mayertől. –mondta Harry, elismerően
bólintottam választására.
- Mond a kedvenc dalod, én nem tudom. –fordult Liam felé Louis, de ő sem tudott
magából választ kicsikarni. Rövid vita után Louis oldotta meg a helyzetet. –Oké,
egyértelmű, hogy Liam és az én kedvenc dalom a Ki engedte ki a kutyákat. –rövid
tanakodási szünetet tartottunk, a beszélgetés elhalt, így egy darabig szótlanul
ültünk egymás mellett.
- Fejezzük be. –mondta Zayn, majd elbúcsúzott a nézőktől.
A délutánt próbálással töltöttük, a dalunk a „My Life Would Suck Without You” volt,
amiben én kaptam meg a leghosszabb szólót, mert hát, ha lány énekli, akkor
maradjunk előadás hűek. A próbán semmi sem klappolt, nem ment sem az én részem
se a kórus rész. Az éneklés lassan átcsapott részemről kiborulásba, amit azt
hiszem, nem kellett volna kiharcolnia Simonnak és a fiúknak. Csapkodás,
dobálózás, sírás és viharos távozás követte az ordítozást, amit meglepve konstatált
mindenki, aki jelen volt. Távozásom csak a stúdió melletti szűk zsákutcáig
tartott, ahol idegesen vettem be gyógyszeremet majd sírva csúsztam le a falon.
Táskámban egy szál cigaretta után kutattam, amit meg is találtam majd reszkető
kézzel gyújtottam meg. Levegőt így is alig kapott a tüdőm, ez pedig nem
segített rajta. Egyszer csak gitár hangját hallottam meg. Niall jött ki az
ajtón, őt követve a többi fiú.
- My song is love, Love to the loveless shown, And it goes on, You don't have
to be alone, Your heavy heart, Is made of stone, And it's so hard to see you
clearly, You don't have to be on your own, You don't have to be on your own.. –énekelte,
miközben leült mellém a földre.
- And I'm not gonna take it back, And I'm not gonna say, "I don't mean
that", You're the target that I'm aiming at, Got to get that message home.
–ez Zayn része volt, miután befejezte, ő is leült.
- My song is love, My song is love, unknown, But I'm on fire for you, clearly, You
don't have to be alone, You don't have to be on your own.. –dalolt Harry, ő is
követte a fiúk példáját. Egyik kezével átkarolta a derekam, tekintetem kereste.
- And I'm not gonna take it back, And I'm not gonna say, "I don't mean that",
You're the target that I'm aiming at, And I'm nothing on my own, Got to get
that message home.. –énekelte Louis, ő velem szemben helyezkedett el. Bíztató
mosolyt küldött felém.
- And I'm not gonna stand and wait, Not gonna leave it until it's much too late,
On a platform I'm gonna stand and say, That I'm nothing on my own, And I love
you, please come home.. –énekelt Liam, aki nem ült le, hanem engem húzott fel a
földről. Sok féle jelkép lehetett ez, minden fiú másképp szerette volna
kifejezni magát, nekem mégis Liam megnyilvánulása tetszett a legjobban. Kedves
gesztus volt tőlük, hogy mellém ültek, talán így akarták jelezni, hogy együtt éreznek
velem.
- My song is love, is love unknown, And I've got to get that message home. –énekeltem
el én az utolsó két sort. Közös ölelkezést tartottunk. Ilyen egy igazi csapat, amibe talán sosem
tartoztam bele igazán.
Hogy fogalmazzak?Röviden vagy hosszan szeretnéd?Megpróbálok lényegre törően úgy,hogy közben semmit se verjek szét:
VálaszTörlésOLTÁRI VOLT!AZ ELŐZŐHÖZ MÁR AKARTAM ÍRNI,DE NEM TUDTAM HOGYAN FOGALMAZZAK.EZ a rész viszont rettenetesen tetszett.Imádtam♥♥ Nagyon nagyon várom a folytatását*.* Kíváncsi vagyok,mivel lepsz meg.
Köszönöm :) A következő érzelmesebb lesz, ennyit elárulhatok előre is :)
TörlésA végét egy kicsit megkönnyeztem,de amúgy nagyon tetszett.A "Liam a bíró" részen viszont röhögtem.:DD Nagyon gyorsan hozd a következőt!:))
VálaszTörlésKöszönöm :) A vége tényleg szép, bár főként dalszöveg. DE a dalszöveg tényleg nagyon szép. :)
TörlésAz tetszett a legfőképp.:))
Törlés