2012. okt. 4.

Második fejezet



Meghoztam a második fejezetet, aminek szintén nem tudtam címet adni, de mindegy. Kommentálóm még mindig nincsen, de reménykedek, hogy idő kell, míg beérik a dolog. Remélem tetszik.
Ó és még valami, kb. a 10 részig dialógusokat tervezek, ezek amolyan életkép részletek, majd utána lesznek leíró részek is.

- Tej vagy tejszín? –kérdezte.
- Tejet kérek, köszönöm.
- Parancsolj, itt a kávéd –mondta, majd beütötte a kasszába, mely hangos csörömpöléssel kinyílt, mire ő visszatolta.
- Köszönöm, de sajnos nem maradhatok. –mondtam neki, miközben elvettem az italt a pultról.
- Macie várj! –kiáltott utánam. –Itt hagytad a szívószálad. –jelent meg kaján vigyor az arcán.
Visszasétáltam érte, George-ra mosolyogtam, majd kisiettem az épületből. Utam egy parkon át vezetett, ami elég rémisztő volt, főleg így este, majd egy elhagyatott aluljáró, míg végül megérkeztem a 16-os metró megállóhoz, ahol komótosan leültem. Pár perc múlva már kipakoltam a felszerelésem és egy rajztáblát. Ez a másod állásom, idegeneket rajzolok le. Azon az estén nem voltak sokan, két rajzot készítettem, ami 4 dollárt jelent.
- Még a kávémat sem tudom kifizetni ebből. –morogtam miközben elkezdtem összepakolni a cuccaimat.
- Még kérdetek egy rajzot? –kérdezte egy ismerős hang. Felpillantva az öltönyös úriembert láttam meg.
- Jézusom, maga a frászt hozza már rám! –sziszegtem a szavakat. –Nem kopna le rólam?
- Az étteremben illedelmesebb volt –kacagott kurtán.
- Hagyjon engem békén! –emeltem fel a hangom és elindultam a kávézó irányába.
- Kérem, gondolja meg –futott utánam, majd a kezembe nyomta a névjegykártyáját.
- Nincs mit meggondolni. –fordultam irányába és nyújtottam felé a névjegykártyát, de az úr már nem állt ott.
- Mis Johns ma rekordidőt futott –mosolygott rám a főnököm – 56 másodperc.
A munka jobb volt, mint máskor. Nem találkoztam egy őrülttel sem, sőt csak két modortalan alak tévedt be az étterembe és velük sem kerültem komolyabb vitába.
- Mit hozhatok? –léptem oda egy fiatal, barna, göndör hajú sráchoz.
- Egy kólát, egy kávét és két tál eper krémlevest.
- Kérem –lövelltem rá szúrós pillantásokat, majd távoztam az asztaltól. Eltelt, 10 vagy talán 15 perc is mire kiadták a konyháról a dolgokat. Gyorsan felpakoltam egy tálcára és célba vettem az asztalt.
- Fantasztikus ez a hely! –gúnyolódott a fiú. –Csak másfél órába telik ledarálni egy adag epret.
- Elnézést, de sajnos..
- Remek, gratulálok –fintorgott és elkezdett tapsolni. –A pincérnő se szép, se okos.
- Uram, erről sajnos nem tehetek. –fújtam ki a levegőt és éreztem, ahogy elönt a vér.
- És még a kóla is langyos. Gusztustalan. Adja nekem oda a panaszkönyvet.
- Rendben uram, de akkor teszek róla, hogy legyen miért panaszkodnia. –ezzel kikaptam a kólát a kezéből és a fejére öntöttem. Mire ő felpattant és félig dühös félig meglepett arcot vágott.
- Tudod, te én kivagyok? –förmedt rám.
- Igen, egy ember, aki ugyanolyan bánásmódot érdemel, mint én. –feleltem ugyanolyan stílusban. –hozom a panaszkönyvet. –mondtam és pár perc múlva elé dobtam, amivel még az egyik levest is sikerült felborítanom és rácsorgatni a ruhájára.
- Maga elképesztő! –ordított a fiatalember, majd magához húzott, hogy megcsókoljon.
- Mégis mit képzel! –rimánkodtam miközben ellöktem magamtól és ököllel az arca felé csaptam. A találat az orra és a szeme közé ért be, mire ő felszisszent.
- Mis Johns! –kiabált a főnököm. –Azonnal ide hozzám. –elkezdtem felpakolni a tálcára a csatánk maradékát, mikor utasításból eldobtam azokat. –Azt mondtam azonnal! Süket talán?
- Uram én csak..
- Nem, nem ön csak Macie. Két éve mióta itt dogozik számos ilyen kis konfliktusba keveredett. Megmondtam, ez volt az utolsó –kiabálta egyre vörösödő fejjel. –Takarodjon innen! Rögtön szedje össze a holmiját és takarodjon. –ordított az őszes hajú teli torokból. Korábban sosem ordított velem így. Gyorsan bedobáltam a táskámba a dolgaimat és kiinaltam az ajtón.
- Macie várj. Én sajnálom, nem ezt akartam. –hadarta a fiú miközben utánam futott.
- Harry? Mit csináltál? –kérdezte tőle egy öltönyös alak. Két hónap után meglepett jelenléte. Reméltem, elutaztak már.  –Hogy nézel ki?
- Remus én csak..
- Muszáj mindig bajba keveredned? –kérdezte egy másik srác, aki egy göndör hajú lány kezét fogta.
- A vendég nem keveredik bajba –vetettem oda indulatosan, mire elém álltak öten.
- Nagyon sajnáljuk! Igaz Harry? –bökte oldalba a mellettem állót egy másik, aki szintén kézen fogva sétált egy lánnyal.
- Sajnálkozzatok, én meg hagy menjek.. - mondtam kissé higgadtabban és megkerültem mindenkit.
- Kérlek! Sajnálom! Gyere vissza! –kiáltoztak utánam, de rájuk sem hederítettem.
Hónapok teltek el, lassan, munka nélkül. Hetekig ki sem mozdultam a lakásomból. Az egyik nap bedobtak egy levelet, amelyben felhívták figyelmem, hogy rendeznem kell a számláimat, különben kiraknak az utcára. Délután 4 óra körül járt az idő, amikor kiléptem az utcára. Magamba szívtam a levegőt, melyet frissebbnek gondoltam. Átvágtam egy kocsi előtt és beléptem a kedvenc kávézómba. A fiú állt bent, akitől régebben minden reggel kértem egy cappuccinot, és vidáman rám mosolygott.
- Egy cappuccinot? –kérdezte lelkesen.
- Nem, most csak egy rövid kávét kérek. –válaszoltam és kikotortam a pénztárcám.
- Tessék –rakta elém a gőzölgő poharat.
- Én nem ezt kértem –mondtam egyhangúan a fiúnak, aki folyamatosan mosolygott. –Mindegy, jó lesz. Köszönöm. –nyújtottam felé az egy dollár 70 centet.
- Én köszönöm. Szép napot! –hallottam jókívánságát még távolról. Átvágtam a megszokott útvonalon haladtam a 16-os megállóhoz, de ezúttal felszálltam a metróra. Négy vagy öt megállót utaztam. Az aluljáróból kilépve egy nagyobb parkba értem, ahol még egy kis tavacska is volt. Leültem egy padra, és amíg nem akadt kuncsaftom a tavat rajzolgattam. Aztán megláttam egy idős urat egyedül sétálgatni. Őt is lerajzoltam. Majd leraktam őket magam mellé.
- Lerajzolnál minket? –kérdezte egy párocska vidáman.
- Persze, 2 dollár egy kép. –feleltem közönyösen és nekiláttam a munkához.
- Louis… Ő nem az a lány? –kérdezte a barnahajú lány. Arcvonásai lágyak voltak, szeme boldogan csillogott. Gyönyörű lány, állapítottam meg magamban, miközben a rakoncátlan fürtjeit vetettem papírra.
- Milyen lány? –kérdezte a fiú. Ekkor a fiút is jobban szemügyre vettem.
- Hát, akit Harry kirúgatott a munkahelyéről.. –vázolta fel a helyzetet. Hirtelen megálltam a rajzolással és rájuk meredtem.
- Persze, hát ezért vagytok ismerősök nekem.. –emlékeztem vissza arra a nem éppen kellemes estére.
- Louis vagyok, ő pedig az én barátnőm Eleanor. –nyújtotta felém a kezét a fiú.
- Macie –mosolyogtam rá és az elfogadott kézrázás után folytattam a rajzolásukat. –Mit kerestek még mindig itt? A furcsa öltönyös férfi azt mondta, hogy külföldiek vagytok.. –mélyültem el gondolataimban.
- Igen, azok vagyunk. Eleanor nagyszülei itt élnek a városban, hozzájuk jöttünk. –mondta Louis.
- Azóta sikerült új munkát találnod? –nézett rám aggódóan Eleanor.
- Amint látod.. –nevettem el magam kínomban.
- Ez a munkád? Hiszen 2 dollárt kérsz egy képért. –csodálkozott a lány. –Ebből nem lehet megélni.. –folytatta. Nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy elmondja, amit akart.
- Macie! Figyelsz ránk? –kérdezte az orrom előtt hadonászva.
- Igen, bocsánat. –néztem fel rájuk az immár befejezett portrém fölül.
- Kész vagy? De jó. –lelkendezett Louis és nyújtotta felém a pénzt.
- Nem, nem kell. –mosolyogtam rájuk és átadtam a rajzot.
- Macie, vállald el a munkát, amit Remus ajánlott neked! –mondta szigorúan Eleanor. Beletekintettem az üres pénztárcámba, aminek utolsó centjeit a kávézóban adtam át a pultosnak.
- Rendben –szóltam szomorúan. –Megkérhetlek, hogy szólj Remusnak, hogy találkozzunk?
- Nem, nem. –ölelt meg Eleanor –most elkísérünk haza, összepakolsz és velünk jössz. –tervezte el, hogy mit fogunk csinálni. Tiltakozásra nyitottam volna a szám, mikor fejébe vette, hogy a repülő utat is állja, de szigorúan leintett, mintha mondandóm nem lenne fontos. Amíg bejártuk az általa eltervezett útvonalat, végig cseverészett magáról, aztán Louis-ról, a bandáról, mindenről, ami csak az eszébe jutott. Én ugyan nem sokszor szólaltam meg, de nagyon élveztem Eleanor közvetlenségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése