2012. okt. 10.

Nyolcadik fejezet

Meghoztam a nyolcadik fejezetet. Gondolom nem kell kérnem, hogy kommenteljetek, de jól esne egy két szó. :) Jó olvasást, remélem tetszik. :)

Kattints a képre a teljes mérethez! Macie tengerparti szettje látható a képen.


8. fejezet 



A tegnapi nap után kellemetlen volt reggel találkozni Niallal, mikor együtt mentünk reggelizni. Nem csináltuk, amit mindig csinálunk, többek közt nem rendeltünk egymásnak találomra valamit és nem is cseréltük el az ételeinket. A többiek is furcsán néztek ránk emiatt, ugyanis ők is hozzászoktak a folytonos kaja-csatánkhoz. Az étkezés után bevártam őt a szobám előtt, majd beinvitáltam, hogy megbeszéljük a dolgokat.
- Niall, én nem is tudom, hogy kezdjem.. –köszörültem meg a torkom és lehuppantam az ágyam szélére. –Ugye nem akarsz tőlem semmit? –húztam lassan az egyik kezem a szemem elé, hogy ne kelljen látnom az esetleges kiborulását.
- Nem. –kukucskált be az ujjaim közötti kis résen és törökülésben helyezkedett el előttem. –Tudom, hogy neked ott van Harry, és nekem is alakulóban van valami.
- Ez jó. –fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt, majd lassan leeresztettem a kezem. –De mi Harryvel nem vagyunk egy pár.
- Pedig azt írták az újságok.  –kacagott fel, mire nekem is nevetnem kellett. –Olyan aranyosan nevetsz. –emelte rám az égszín szemeit.
- Lehet, hogy eltitkolt testvérek vagyok. –komolyodtam el, ő pedig ismét elkezdett nevetni. –Minden jel erre utal! –kezdtem detektív stílusban sorolni a hasonlóságainkat.
- Remélem nem. –tört ki belőle ismét a jókedv. Játékos ütésem elől ügyesen kitért majd a bejárathoz állt. Követtem őt, hiszen Eleanorral akartam beszélni. Kitárta az ajtót és kezével intett, hogy menjek előre. Apró pukedlit csináltam előtte, mire ismét jellegzetes nevetését hallottam meg a hátam mögött. A folyósón éppen összefutottunk a többiekkel, így nem kellett sokáig keresni őket. Eleanor ötlete az volt, hogy töltsük a napot a tengerparton. Fél óra múlva Harry szobája előtt gyülekeztünk, ahol dörömbölni kezdtünk. Ő egy szál köntösben nyitott nekünk ajtót, a nyakában pedig egy szendének látszó szőke lány lógott.
- Lejössz velünk a partra? –kérdeztem, miközben a lányt pásztáztam végig a szememmel. Eleanor aggódó pillantásokat vetett rám, de én nem éreztem semmit. Nem gondoltam, hogy Harry rosszat tett volna azzal, hogy valószínűleg ezzel a lánnyal töltötte az éjszakáját. Nem bántott meg, nem csináltam ebből nagy ügyet.
- Persze. –húzta össze kissé jobban a köntösét. Ekkor levettem a tekintetem a lányról és csak akkor tévedt rá megint, amikor elkezdett nyafogni „Hazza”-nak, hogy ő nem akar menni.
- Ne bámulj már a szemeiddel! –fakadt ki hirtelen, ami bevallom nagyon meglepett, hiszen hozzá sem szólt senki. –Olyan nagyok! Rohadt ijesztő! –fordult sarkon és szipogva befutott a fürdőbe.
- Hát. Rendben. –álltam értetlenül és meredten. A történtek teljesen megleptek, ilyet még sose vágtak a fejemhez, így nem tudtam mit kezdjek a helyzettel. Hallottam, ahogy a hátam mögött Liamék már fuldokolnak, ahogy igyekeznek visszatartani a nevetést. A csapódás hangjára rögtön kiengedték, aztán egész addig parodizálták a lányt, amíg ki nem lépett Harryvel az oldalán a szobából. A lányt egy darabig elvittük, majd búcsúzásképp áthajolt előttem és hosszú csókot nyomott a göndör hajú bandatag arcára. Szúrós szemeit még éreztem, amikor előre másztam a vezető Harry mellé. Az út további részén megbeszéltük, hogy mi is történt, én még gratuláltam is neki a „szép fogáshoz”. A tengerpartra érve a fiúk a lehető legtermészetesebben ledobták a felsőjüket és berongyoltak a vízbe. Eleanorral inkább a visszafogott viselkedést választottuk, lassan és megfontoltan lepakoltunk a kiválasztott helyünkre, majd átrendeztük a táskáinkat és csak utána kezdtünk el vetkőzni. Zayn elismerően bólintott mikor leraktam a törölközőmre a ruháim, aztán a fiúk felé fordult és elkezdte simogatni a mellkasát. Gondoltam, mire akar célozni ezzel, de elnevettem magam, amikor Harry is nyújtotta a kezét Zayn felsőteste felé, ő pedig kislányos mozdulattal lecsapta azt, miközben elugrott. Eleanorral csatlakoztunk a pancsoláshoz, ő Louissal úszkált, engem pedig felváltva dobáltak be a többiek a vízbe. Versenyt rendeztünk, hogy ki tud a legtovább a víz alatt maradni, de nem számoltunk, így egyikünk se nyerhette meg.
- Olyan kövér vagyok. –babráltam szórakozottan a hasammal.
- Én is! –görnyedt előre Zayn, hogy a bőrredőivel szájat tudjon formázni. –Csókolj meg Macie hája! –sikította és rám vette magát. A közvetlenségétől elpirultam, bár csak a hasaink váltottak csókot, mégis zavarba jöttem.
- Tényleg híztál. –nézett rajtam végig Harry. –Nem kéne ennyit Niallal lógnod. –tanácsolta, majd az említett felé fordult, aki éppen egy csokit evett.
- Nem értem, mire célzol! –vonta fel szemöldökét és betömte a szájába a maradékot.
Este a koncertet adott a One Direction, úgyhogy lassan kikecmeregtünk a vízből és haza indultunk. Eleanornak útközben megemlítettem, hogy hétéves korom óta nem jártam a tengerparton, mire ő megértő pillantásokat küldött és folytatta Louissal való konzultációját. Rövid délutáni program után elkezdtünk készülődni a koncertre. Izgatott voltam, hiszen még sosem hallottam őket élőben énekelni a dalaikat. Mi a színfalak mögött kaptunk helyet, aminek örültem, hiszen így nem kellett befognom a fülem a sikító lányok miatt. A fiúk együtt megmosták a fogaikat néhány csábos vigyort küldve a tükörnek, majd szétszéledtek az öltözőjükben. Zayn még a haját igazította, Liam telefonált, Eleanor és Louis ölelkeztek. Harry a laptopján gépelt valamit, miközben egyik lábát lazán az asztalra vetette. Niall egy széken ült és gitározott, én pedig ajtóban állva figyeltem a folyamatot.
- „Here comes the sun, Little darling
Here comes the sun, and I say
It's all right..”
- Gyere. –mondta neki Zayn, ő pedig finoman bólintott és elindultak a színpad felé. Eleanorral a lépcsőjére ültünk és onnan hallgattuk a zenét. Engem meglepett a dolog, nagyon jók voltak. Mindegyiküknek szép, egyedi hangja van és együtt is nagyon jól csengett. Bár nem elől tomboltunk, azért mi sem felejtettünk el egy picit ugrálni. Sajnos a színfalak mögül nem láthattam, hogy éppen ki énekel, vagy esetleg hogyan mozognak a színpadon, de így is élvezhető bulit csaptak. A koncert nem ért véget, amikor lejöttek, mert ha visszahívja őket a közönség, akkor mindig visszamennek még. Eleanor közben elmondta, hogy ez is egy íratlan szabály. Ám ez sem a vége egy ilyen eseménynek, mert kimennek még egy kicsit fotókat készíteni a rajongókkal és autogramokat osztogatni. Mindezek után after partira mentünk, ahol néhány szerencsés kiválasztott is jelen lehetett.
Másnap egy fotózásra mentünk. Előtte elterveztem, hogy nem lesz kellemetlen, ha nekem is be kell állni néhány képhez, de egyáltalán nem így lett. Ismét eluralkodott rajtam a tehetetlenség és úgy álltam ott, mint egy partra vetett uszadék a folyó szélén. Annyiszor jelentem már meg a két hónap alatt Harryvel rendezvényeken, műsorokban, de ez még mindig zavarba hozott. A délutánt „twitcam”-ozással töltötték, amibe mindenképpen bele kellett rángatniuk engem is. Kínos kérdések tömkelegét tették fel nekem. Szívesen cseréltem volna bármelyik jelenlévővel, hiszen a Zaynhez feltett legfontosabb kérdés az volt, hogy mit ebédelt. Néhány kérdés után elvonultam, inkább elmentem még a városban bóklászni. Beültem egy parkba, ahol Harry rajongói végre egy kis szabad helyet hagytak nekem. A Marknak való alkotás teljesen kiment a fejemből, úgyhogy lerajzoltam neki a parkot, ahol éppen ücsörögtem. Mivel csak másnap reggel indultunk tovább Rómába, bőven volt még időm, amit eltölthettem a városban. Estefelé fejeztem be a művemet, így már vásárolni nem tudtam, csak beülni valahova. Egy kietlen utcában lévő kocsmára esett a választásom, ahol megittam pár pohár bort és egy kakaót. A pultos csodálkozott a választásomon, mert ott nem szoktak kakaót kérni az emberek. Szóba elegyedtünk, órákig csak beszélt és beszélt nekem az életéről, a feleségéről és a családjáról. A mai napig emlékszem rá, hogy a kislánya asztmás, de az emberre már nem. Hajnalban értem a hotelhez. Zayn és Liam közös szobájából még zajok szűrődtek ki, de a többiek már valószínűleg az igazak álmát aludták. Én is követtem a példájukat.
A repülő úton ismét Liam mellett foglaltam helyet, aki előszeretettel kezdte újra a meséit Danielláról. Én közben csak bólogattam és bámultam ki a repülőgép ablakán. A felhők látványa közel sem olyan mesés, mint ahogy sokan leírták már nekem. Valószínűleg előtte lévő nap eshetett, ezért csak egy hatalmas fehér paca volt az egész. Leginkább a horrorfilmekben játszódó ködjelenethez tudtam volna hasonlítani, mert nem volt szép formája, csak belepett mindent. Lassan én is átcsöppentem egy képzeletbeli filmbe, ahol éppen egy gyermeket tolok magam előtt egy kis kocsiban. A gyermek néha felsír, majd óvó és intő szavaimra megint elhallgat. Az arcát nem tudtam megnézni valamiért, de nem is akartam. Csak toltam magam előtt őt a picike kis kocsijában.
- Szerinted alszik? –ébresztett fel Remus hangja.
- Kávét kérek! –nyöszörögtem neki és felültem eredeti pozíciómba. Szemhéjamra mintha nehéz súlyokat kötöztek volna. Lehunytam őket és ismét félálomba merültem. Hirtelen nyilalló fájdalomra keltem fel. A könyököm beleütközött a szomszédos ülés lábába, mikor lefordultam a székemről. Egy könnycsepp is kicsordult, mely hűsítést hozott fáradtságtól égő szemeimnek.
- Jól vagy? –nézett le rám Eleanor, majd kezét nyújtotta segítségképpen. Elkövette a nap jótettét és másik kezéből egy adag gőzölgő kávét nyújtott át.
- Isteni nedű. –adtam hálát az úrnak e teremtéséért. Eleanor mosolyogva tovább haladt. Nem sokára megérkeztünk az római reptérre. Itt a délutánt szabadon eltölthettük. Én a bérelt szobámban az ággyal randevúztam reggelig. Amikor felébredtem még fáradtabbnak éreztem magam, mint, amikor lefeküdtem. Harry ijedten szaladt felém egy újsággal a kezében, aminek címlapját meglátva átvettem tőle az ijedtségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése