
14. fejezet - randevú
- Ugyan már Niall, nem csináltál semmi rosszat. –ültem a
szótlanul majszoló fiúval szembe.
- De igen, csináltam. –dobta a félig megevett szendvicsét a tányérjára.
- Dehogy. Én nem haragszom rád. –próbáltam vigasztalni, de nem a megfelelő hatást értem el.
- Kérlek Macie! Legalább egyszer! Egyszer az életben, ne tegyél, úgy mintha minden rendben lenne. –tört ki a fiúból.
- Shh! –csitítottam. –Három óra van, a többiek már alszanak.
- Nem érdekel. –kiabálta és bevágta maga mögött az ajtót. Utána eredtem, a lépcső előtt sikerült utolérnem.
- Nyugodj már meg. –mondtam elfojtott hangon. –Ez csak egy kis semmiség.
- Semmiség? –fordult felém ingerülten. Hangja még mindig magas volt. –Semmiség? Neked semmiség?
- Nem úgy értettem. –próbáltam kihúzni magam, de ő is tudta jól az igazságot. A ház lakosai lassan gyülekezni kezdtek, amit Niall nem vett észre, vagy nem akart észrevenni. Harry bátortalanul felém indult, én mutatóujjamat felszegve jeleztem neki, hogy ne közeledjen.
- Semmiség?! –ismételte újra, még magasabb hangon. –Az ember azt hinné, hogy Harry már rég, de nem. Neked ez semmiség? –néhány másodperc alatt végig futtatta szemét rajtam, reakcióra várva. –Te nem fogod fel? Nem érted?
- Nem tudom, miért túlzod el ennyire. –próbáltam védekezni, de ismét sikertelen próbát tettem.
- Eltúlozni? –háborodott fel ismét. –Azt hiszem, te tényleg nem fogtad fel, hogy ez nekem egy alkalom, neked pedig az alkalom.
- De nekem ez nem ilyen..
- Ki ne mond! –húzódott közelebb. –Gyűlölöm, hogy ilyen vagy! Hogy úgy teszel, mintha neked már semmi sem számítana. Szégyellem, amit csináltam. –kiabált tőlem pár centire, mire könnyek gyűltek a szemembe. –Utálom a szemed, a hajad, a szád, azt, ahogy kinézel. Azt, hogy ilyen csinos vagy és tökéletes. Utálom, hogy még ezek után is erős vagy, pedig teljesen összetörtél. –halkult el a hangja egyre jobban.
- Utálom a humorodat! –mentem bele a veszekedésbe. –Utálom, hogy folyton zabálsz, ahogy mosolyogsz, és én is utálom a szemeidet.
- Utálom, hogy bármit el tudsz érni, amit csak akarsz. Utálom, hogy ennyire önálló vagy.
- Utálom a hangod és hogy, ennyire jó vagy abban, amit csinálsz.
- Utálom a képeid.
- Igen? –vontam fel a szemöldököm. –Utálom, hogy megtetted. Szemét vagy. Utállak.
- Ugye, hogy számít? –tette fel a kérdést, miközben megtörölte kezével az arcomat.
- Mégis mi volt ez? –állt be közénk Harry, aki eddig, mint egy bólogatós kutya követte a szavainkat.
- Beszéljünk? –kérdeztem Niallt, aki finoman bólintott majd elindult a szobája felé. Miután pár szót váltottam a többiekkel, én a saját szobámba mentem.
- De igen, csináltam. –dobta a félig megevett szendvicsét a tányérjára.
- Dehogy. Én nem haragszom rád. –próbáltam vigasztalni, de nem a megfelelő hatást értem el.
- Kérlek Macie! Legalább egyszer! Egyszer az életben, ne tegyél, úgy mintha minden rendben lenne. –tört ki a fiúból.
- Shh! –csitítottam. –Három óra van, a többiek már alszanak.
- Nem érdekel. –kiabálta és bevágta maga mögött az ajtót. Utána eredtem, a lépcső előtt sikerült utolérnem.
- Nyugodj már meg. –mondtam elfojtott hangon. –Ez csak egy kis semmiség.
- Semmiség? –fordult felém ingerülten. Hangja még mindig magas volt. –Semmiség? Neked semmiség?
- Nem úgy értettem. –próbáltam kihúzni magam, de ő is tudta jól az igazságot. A ház lakosai lassan gyülekezni kezdtek, amit Niall nem vett észre, vagy nem akart észrevenni. Harry bátortalanul felém indult, én mutatóujjamat felszegve jeleztem neki, hogy ne közeledjen.
- Semmiség?! –ismételte újra, még magasabb hangon. –Az ember azt hinné, hogy Harry már rég, de nem. Neked ez semmiség? –néhány másodperc alatt végig futtatta szemét rajtam, reakcióra várva. –Te nem fogod fel? Nem érted?
- Nem tudom, miért túlzod el ennyire. –próbáltam védekezni, de ismét sikertelen próbát tettem.
- Eltúlozni? –háborodott fel ismét. –Azt hiszem, te tényleg nem fogtad fel, hogy ez nekem egy alkalom, neked pedig az alkalom.
- De nekem ez nem ilyen..
- Ki ne mond! –húzódott közelebb. –Gyűlölöm, hogy ilyen vagy! Hogy úgy teszel, mintha neked már semmi sem számítana. Szégyellem, amit csináltam. –kiabált tőlem pár centire, mire könnyek gyűltek a szemembe. –Utálom a szemed, a hajad, a szád, azt, ahogy kinézel. Azt, hogy ilyen csinos vagy és tökéletes. Utálom, hogy még ezek után is erős vagy, pedig teljesen összetörtél. –halkult el a hangja egyre jobban.
- Utálom a humorodat! –mentem bele a veszekedésbe. –Utálom, hogy folyton zabálsz, ahogy mosolyogsz, és én is utálom a szemeidet.
- Utálom, hogy bármit el tudsz érni, amit csak akarsz. Utálom, hogy ennyire önálló vagy.
- Utálom a hangod és hogy, ennyire jó vagy abban, amit csinálsz.
- Utálom a képeid.
- Igen? –vontam fel a szemöldököm. –Utálom, hogy megtetted. Szemét vagy. Utállak.
- Ugye, hogy számít? –tette fel a kérdést, miközben megtörölte kezével az arcomat.
- Mégis mi volt ez? –állt be közénk Harry, aki eddig, mint egy bólogatós kutya követte a szavainkat.
- Beszéljünk? –kérdeztem Niallt, aki finoman bólintott majd elindult a szobája felé. Miután pár szót váltottam a többiekkel, én a saját szobámba mentem.
- Macie. –kopogott be valaki az erkélyajtómon reggel.
- Szerbusz Niall. –nyitottam ki neki az ajtót, majd visszahúztam elé a függönyt. –Nem jöttél át beszélni.
- De most itt vagyok. –vigyorgott.
- Nem vicces, utálom, amikor ezt csinálod, ma már mondtam.
- Utálom, hogy ennyire vonzódom hozzád. –kereste meg a kezével a kezemet. Apró puszit lehelt a nyakamba.
- Hagyd ezt abba. –toltam el magamtól. –Én nem szeretnék még egy kapcsolatot.. Tudod, alig ismerjük egymást, meg ilyenek. –én is éreztem, hogy ez a kifogás nem túl meggyőző.
- Akkor most az lesz.. –rövid gondolkozás szünetet tartott a mondat befejezése előtt. –Elviszlek valahova.
- És az én beleegyezésem nem is kell? –vontam fel a szemöldököm.
- Nem. –rántott vállat. –Délután? Délután kettőkor érted jövök. Jó? –bugyuta vigyor ült ki az arcára.
- Gondolom, most sem érdekel a véleményem. –megrázta a fejét. –A kettő jó lesz.
- Remek! Lehet? Adhatok egy puszit? –pirult el, mintha még egy lánynak sem adott volna. Bólintottam, ő pedig az arcomra nyomta a száját és kiment a szobából. Kint ugrált egy sort, amin elnevettem magam, majd megölelte az éppen cigiző Zaynt és tovább ugrált. Zayn felém nézett, mire megrántottam a vállam és behúztam a függönyt. Délelőtt Harryvel és Eleanorral beszélgettem, de nem mondtam el nekik mi történt. Aztán elegánsan felöltöztem és vártam, hogy értem jöjjön a kis herceg. El is jött értem.
- Nando’s? Komolyan? –kérdeztem, mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Várd ki a végét. –mosolygott.
- Te rám néztél ma már egyáltalán? –nevettem fel kínosan. –Körülbelül estélyibe vagyok, te meg elhozol egy gyorsétterembe?
- Csak várj. –mondta és eltakarta a szemem. Rájöttem, hogy nem oda mentünk, hiszen sokkal többet sétáltunk. –Mit szólsz? –húzta el a kezét. Egy elegáns étteremben találtam magam.
- Igazából ezt vártam, úgyhogy nem leptél meg.
- Neked nem lehet eleget tenni. –húzta ki nekem a széket. A vacsora kellemes beszélgetős hangulatú volt, illetve, ahogy ez menni szokott, ő beszélt én pedig hallgattam. A vége felé egy ismerős hang csendült fel.
- Ne! Demi Lovato? –tátottam el a számat, ahogy megláttam a zene forrását. –Te elhívtad a randinkra?
- Tehát ez egy randi? –mosolyodott el önelégülten. –Igen, el. De ha baj, akkor elküldöm. –küldtem felé egy „normális vagy?!” tekintetet. A dal végén állva tapsoltam meg, ő pedig lassan hozzánk sétált.
- Jó újra látni. –ölelte meg Niallt. –Demi vagyok.
- Úristen, tudom, hogy az vagy. –sikítottam, majd a meglepett arcok láttán kicsit visszafogtam magam. –Nagy rajongód vagyok, adnál egy autogramot?
- Persze. –mosolygott és aláírta a szalvétámat, aztán közös fényképet csinált velem. Niall és Demi még beszélgettek egy kicsit, én közben áhítattal figyeltem a világhírű énekesnőt, aki nem csak a világhálóra feltöltött képeken volt nagyon csinos, hanem élőben is.
- Gyere, megyünk még valahova. –akasztotta le Niall a kabátomat a fogasról. –Hagyd csak. –mondta, mikor látta, hogy kikészítem a pénztárcám. Fizetés után taxiba ültünk, rövid utazás után gyalogoltunk egy picit.
- Hát sajnos már nincs nyitva. –tanulmányozta a kapura kitett nyitva tartást. –De vannak előnyei, ha az ember híres. Valakinek a lánya vagy az unokahúga biztos nagy rajongóm.
- Niall nem muszáj bemennünk.
- De muszáj bemennünk, én szeretnék. –kocogtatta meg az egyik ablaküveget.
- Jó estét. Nem, nem mehetsz be, mert te vagy Niall Horan. –válaszolta az egyik őr, amikor meglátott minket és becsukta az ablakot. Niall csalódottan fordult felém.
- Próbáltad már? –kopogtattam be ismét az üvegen. –Jó estét, a beteg pandához jöttünk, állatorvos vagyok, Niallról pedig kevesen tudják, hogy állatorvostan hallgató.
- Beteg panda? Nem értesültünk beteg pandáról.
- Az információs rendszerük elégtelensége már sajnos nem az én felelősségem, de egy panda halála az enyém lesz, ha nem láthatjuk el őt. –színleltem nyugtalanságot. Az őr rövid tétovázás után kinyitotta nekünk a kaput és elvezetett a pandákhoz, ahova be is engedett minket, majd odaadta a kulcsokat és elment.
- Nem bántanak a pandák? –kérdeztem rövid gondolkodás után.
- Ezek nem hinném. –vont vállat, közben végig mérte a környezetünket. –Mindig ezt csinálod?
- Nem, még sosem simogattam pandát. –nevettem és egy kisméretű példányhoz indultam. –Fotózz le vele! –nyújtottam a telefonom neki. –Te nem akarsz képet vele? –álltam fel pár perc simogatás után.
- Nem. –rázta meg a fejét. –De ezt.. Tudod, hogy mindig azt csinálják az emberek, amit te akarsz..
- Te nem azt csinálod, amit én akarok. –zártam be magunk mögött a ketrec ajtaját. –Gyere, nézzünk körül. Ha nem bánod máshova nem megyünk be.
- De a hotel bárjában is és a szülinapomon is azt csináltad.. Hogy csináltad? –kíváncsiskodott tovább, míg én minden állatot igyekeztem lefotózni.
- Te akartál annyira bejönni ide, hát miért nem nézed őket? –fordultam felé.
- Most szebb látvány tárul elém, mint egy orángután. –lépett közelebb felém.
- Nem is tudom, bóknak vegyem-e. –mentem bele a játékba. Nem tudom pontosan, mennyi ideig voltunk ott, akkor nem érzékeltem az időt és a teret.
- Szerbusz Niall. –nyitottam ki neki az ajtót, majd visszahúztam elé a függönyt. –Nem jöttél át beszélni.
- De most itt vagyok. –vigyorgott.
- Nem vicces, utálom, amikor ezt csinálod, ma már mondtam.
- Utálom, hogy ennyire vonzódom hozzád. –kereste meg a kezével a kezemet. Apró puszit lehelt a nyakamba.
- Hagyd ezt abba. –toltam el magamtól. –Én nem szeretnék még egy kapcsolatot.. Tudod, alig ismerjük egymást, meg ilyenek. –én is éreztem, hogy ez a kifogás nem túl meggyőző.
- Akkor most az lesz.. –rövid gondolkozás szünetet tartott a mondat befejezése előtt. –Elviszlek valahova.
- És az én beleegyezésem nem is kell? –vontam fel a szemöldököm.
- Nem. –rántott vállat. –Délután? Délután kettőkor érted jövök. Jó? –bugyuta vigyor ült ki az arcára.
- Gondolom, most sem érdekel a véleményem. –megrázta a fejét. –A kettő jó lesz.
- Remek! Lehet? Adhatok egy puszit? –pirult el, mintha még egy lánynak sem adott volna. Bólintottam, ő pedig az arcomra nyomta a száját és kiment a szobából. Kint ugrált egy sort, amin elnevettem magam, majd megölelte az éppen cigiző Zaynt és tovább ugrált. Zayn felém nézett, mire megrántottam a vállam és behúztam a függönyt. Délelőtt Harryvel és Eleanorral beszélgettem, de nem mondtam el nekik mi történt. Aztán elegánsan felöltöztem és vártam, hogy értem jöjjön a kis herceg. El is jött értem.
- Nando’s? Komolyan? –kérdeztem, mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Várd ki a végét. –mosolygott.
- Te rám néztél ma már egyáltalán? –nevettem fel kínosan. –Körülbelül estélyibe vagyok, te meg elhozol egy gyorsétterembe?
- Csak várj. –mondta és eltakarta a szemem. Rájöttem, hogy nem oda mentünk, hiszen sokkal többet sétáltunk. –Mit szólsz? –húzta el a kezét. Egy elegáns étteremben találtam magam.
- Igazából ezt vártam, úgyhogy nem leptél meg.
- Neked nem lehet eleget tenni. –húzta ki nekem a széket. A vacsora kellemes beszélgetős hangulatú volt, illetve, ahogy ez menni szokott, ő beszélt én pedig hallgattam. A vége felé egy ismerős hang csendült fel.
- Ne! Demi Lovato? –tátottam el a számat, ahogy megláttam a zene forrását. –Te elhívtad a randinkra?
- Tehát ez egy randi? –mosolyodott el önelégülten. –Igen, el. De ha baj, akkor elküldöm. –küldtem felé egy „normális vagy?!” tekintetet. A dal végén állva tapsoltam meg, ő pedig lassan hozzánk sétált.
- Jó újra látni. –ölelte meg Niallt. –Demi vagyok.
- Úristen, tudom, hogy az vagy. –sikítottam, majd a meglepett arcok láttán kicsit visszafogtam magam. –Nagy rajongód vagyok, adnál egy autogramot?
- Persze. –mosolygott és aláírta a szalvétámat, aztán közös fényképet csinált velem. Niall és Demi még beszélgettek egy kicsit, én közben áhítattal figyeltem a világhírű énekesnőt, aki nem csak a világhálóra feltöltött képeken volt nagyon csinos, hanem élőben is.
- Gyere, megyünk még valahova. –akasztotta le Niall a kabátomat a fogasról. –Hagyd csak. –mondta, mikor látta, hogy kikészítem a pénztárcám. Fizetés után taxiba ültünk, rövid utazás után gyalogoltunk egy picit.
- Hát sajnos már nincs nyitva. –tanulmányozta a kapura kitett nyitva tartást. –De vannak előnyei, ha az ember híres. Valakinek a lánya vagy az unokahúga biztos nagy rajongóm.
- Niall nem muszáj bemennünk.
- De muszáj bemennünk, én szeretnék. –kocogtatta meg az egyik ablaküveget.
- Jó estét. Nem, nem mehetsz be, mert te vagy Niall Horan. –válaszolta az egyik őr, amikor meglátott minket és becsukta az ablakot. Niall csalódottan fordult felém.
- Próbáltad már? –kopogtattam be ismét az üvegen. –Jó estét, a beteg pandához jöttünk, állatorvos vagyok, Niallról pedig kevesen tudják, hogy állatorvostan hallgató.
- Beteg panda? Nem értesültünk beteg pandáról.
- Az információs rendszerük elégtelensége már sajnos nem az én felelősségem, de egy panda halála az enyém lesz, ha nem láthatjuk el őt. –színleltem nyugtalanságot. Az őr rövid tétovázás után kinyitotta nekünk a kaput és elvezetett a pandákhoz, ahova be is engedett minket, majd odaadta a kulcsokat és elment.
- Nem bántanak a pandák? –kérdeztem rövid gondolkodás után.
- Ezek nem hinném. –vont vállat, közben végig mérte a környezetünket. –Mindig ezt csinálod?
- Nem, még sosem simogattam pandát. –nevettem és egy kisméretű példányhoz indultam. –Fotózz le vele! –nyújtottam a telefonom neki. –Te nem akarsz képet vele? –álltam fel pár perc simogatás után.
- Nem. –rázta meg a fejét. –De ezt.. Tudod, hogy mindig azt csinálják az emberek, amit te akarsz..
- Te nem azt csinálod, amit én akarok. –zártam be magunk mögött a ketrec ajtaját. –Gyere, nézzünk körül. Ha nem bánod máshova nem megyünk be.
- De a hotel bárjában is és a szülinapomon is azt csináltad.. Hogy csináltad? –kíváncsiskodott tovább, míg én minden állatot igyekeztem lefotózni.
- Te akartál annyira bejönni ide, hát miért nem nézed őket? –fordultam felé.
- Most szebb látvány tárul elém, mint egy orángután. –lépett közelebb felém.
- Nem is tudom, bóknak vegyem-e. –mentem bele a játékba. Nem tudom pontosan, mennyi ideig voltunk ott, akkor nem érzékeltem az időt és a teret.
- Jó reggelt. –köszöntött egy tál müzlivel Niall. –Jól
aludtál?
- Remekül. –ásítoztam és rádőltem az asztalra.
- Na, ennyire jó volt az este? –támaszkodott neki Zayn a konyhapultnak egy bögre kávéval a kezében.
- Kaphatok? –mutogattam a kávéjára.
- Ja, énekelt nekünk Demi, aztán belógtunk az állatkertbe. –lelkesedett fel Niall.
- Az állatkertbe? –nevette el magát Zayn.
- Demi? –nézett a szőke fiú felé Harry. –Ezt komoly?
- Miért, teljesen korrekt volt. –emeltem fel a tekintetem az asztalról.
- Nem, egyáltalán nem jó. –lapozta át gyorsan az újságokat, majd elém dobta az egyiket.
- „Demi és Niall újra együtt? Egy helyi étteremben kapták őket le a fotósok, de velük volt Harry Styles ex barátnője is, Macie Johns. Vajon kellemesen telt nekik az este Niall szárnysegédjével is? Biztosan. Macie rossz hatással van a bandatagokra, állítják a rajongók, főleg a tegnap esti betörésük óta az állatkertbe. Az igazgató nem tesz feljelentést, kár nem történt, de a jövőben jobban fognak figyelni az ilyesmire és a következő esetnél már nem fogja elnézni.” –idegesen babráltam az újság sarkával. –Újra együtt? Tehát, te jó ötletnek gondoltad, hogy elhívod a volt barátnődet?
- Nem volt a barátnőm, csak találkozgattunk. –mentegetőzött.
- Ó, igen így sokkal jobb. –küldtem felé egy halvány mosolyt.
- Tényleg?
- Nem! –förmedtem rá. –Nyilván bennem van a hiba, hogy nem tudom értékelni ezt a meglepetést.
- Hát végül is, miattad hívta el. –szólt közbe Zayn. –Eltúlzod.
- Én túlzom el? –akadtam ki a kijelentésén.
- Igen, te túlzod el. –emelte feljebb a hangját Niall. –Mond, miért van az, hogyha kezd minden jóra fordulni, te folyton kiborulsz valami apróságon és meghátrálsz? Ott volt az anyukád is, ő sem tett semmi rosszat akkor. –utalt vissza a pár hete történtekre.
- Elég! –ordítottam rá, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
- Remekül. –ásítoztam és rádőltem az asztalra.
- Na, ennyire jó volt az este? –támaszkodott neki Zayn a konyhapultnak egy bögre kávéval a kezében.
- Kaphatok? –mutogattam a kávéjára.
- Ja, énekelt nekünk Demi, aztán belógtunk az állatkertbe. –lelkesedett fel Niall.
- Az állatkertbe? –nevette el magát Zayn.
- Demi? –nézett a szőke fiú felé Harry. –Ezt komoly?
- Miért, teljesen korrekt volt. –emeltem fel a tekintetem az asztalról.
- Nem, egyáltalán nem jó. –lapozta át gyorsan az újságokat, majd elém dobta az egyiket.
- „Demi és Niall újra együtt? Egy helyi étteremben kapták őket le a fotósok, de velük volt Harry Styles ex barátnője is, Macie Johns. Vajon kellemesen telt nekik az este Niall szárnysegédjével is? Biztosan. Macie rossz hatással van a bandatagokra, állítják a rajongók, főleg a tegnap esti betörésük óta az állatkertbe. Az igazgató nem tesz feljelentést, kár nem történt, de a jövőben jobban fognak figyelni az ilyesmire és a következő esetnél már nem fogja elnézni.” –idegesen babráltam az újság sarkával. –Újra együtt? Tehát, te jó ötletnek gondoltad, hogy elhívod a volt barátnődet?
- Nem volt a barátnőm, csak találkozgattunk. –mentegetőzött.
- Ó, igen így sokkal jobb. –küldtem felé egy halvány mosolyt.
- Tényleg?
- Nem! –förmedtem rá. –Nyilván bennem van a hiba, hogy nem tudom értékelni ezt a meglepetést.
- Hát végül is, miattad hívta el. –szólt közbe Zayn. –Eltúlzod.
- Én túlzom el? –akadtam ki a kijelentésén.
- Igen, te túlzod el. –emelte feljebb a hangját Niall. –Mond, miért van az, hogyha kezd minden jóra fordulni, te folyton kiborulsz valami apróságon és meghátrálsz? Ott volt az anyukád is, ő sem tett semmi rosszat akkor. –utalt vissza a pár hete történtekre.
- Elég! –ordítottam rá, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.....Nagyon nagyon nagyon jó lett.Kíváncsi vagyok,hogy mi fog ebből kisülni,bár ez a pletyka Demi-vel nem jött túl jól. :( Várom a folytatást!♥♥
VálaszTörlésköszönöm :)nem, de mivel ma rakom is fel a kövit, elárulhatom, hogy túlteszik rajta magukat :D
Törlés