2012. okt. 18.

Tizenötödik fejezet



 Sziasztok. Hoztam fejezetet, mint minden nap (wuhuu két hete írom). Tehát lényegesen rövid és vontatott lett szerintem, utálom. De a szám, amit énekelnek benne a fiúk nagyon jó, azt szeretem. Majd felteszem a számokat egy bejegyzésben, meg majd írok a szereplőkről is valamit a végén. Jó olvasást és kérlek, kérlek írjatok kommenteket. Köszönöm :)
 Kattints a képre a teljes mérethez!

 15. fejezet
- Ezt a dalt egy lánynak küldjük, aki éppen itt van a nézőink között! –kiabált Zayn.
- Ír barátunk –mutatott Niallra Harry. –Kérte, hogy adjuk elő.
- A múltkor túllőttem a célon, és nagyon, de nagyon sajnálom! –szólalt meg Niall. –Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. –szemeivel megkereste az enyémet. Eleanor és Daniella sem volt tétlen, a színpadra lökdöstek.
- „ I'm falling in, I'm falling down
I wanna begin, But I don't know how,
To let you know, How I'm feeling,
I'm high on hope, I'm really

And I won't let you go,
Now you know,
I've been crazy for you all this time,
I've kept it close,
Always hoping,
With a heart on fire
A heart on fire
With a heart on fire
A heart on fire

Hand in hand,
Sparkling eyes,
The days are bright,
And so are the nights,
'Cause when I'm with you I'm grinning,
Once I was through,
And now I'm winning

And I won't let you go,
Now you know,
I've been crazy for you all this time,
I've kept it close,
Always hoping,
With a heart on fire
A heart on fire
With a heart on fire
A heart on fire.”

- Köszönöm. –dadogtam bele az éppen hozzám legközelebb lévő fiú mikrofonjába. A közönség hatalmas ovációban tört ki, én pedig csak álltam középen teljesen zavarban. A színfalak mögé érve Niall elém állt és nem hagyott menekülési útvonalat, hogy kikerüljem a beszélgetést. 6 kíváncsi szempár gyűlt körénk.
- Macie, én tényleg sajnálom. –fogta meg a kezem.
- Nem, én sajnálom. Végül is igazad volt, abban, amit mondtál. –simítottam aprót a kezén, mire ő teljesen elpirult.
- Akkor nincs harag? –fonta szorosabbra az ujjainkat. Megráztam a fejem. –Akartam mutatni neked valamit. Igazából venni akarok neked valamit, aminek nem fogsz örülni. –nézett rám bizonytalanul. –Eleanor választotta, úgyhogy valószínűleg tetszeni fog.
- Hova megyünk? –kérdeztem miközben elindultunk ki a stadionból, ahol ezelőtt koncerteztek. –Niall válaszolnál?
- Majd meglátod, ha odaértünk. –mosolygott rám. Mint minden alkalommal, kinyitotta nekem a kocsiajtót és becsukta utánam, ő csak ezek után ült be. –Remélem, tetszik majd.
- Ott van bent? –kérdeztem, mikor kiszálltunk. –Ugye nem a ház az?
- Utálom, hogy mindenre rájössz. –nyomott lassú puszit az arcomra, majd bevitt a házba. –Nézd, milyen tökéletes. –fordult körbe az üres épületben. –Van egy emelete is, ott lakhatnál te.
- Akkor ez minek? –vettem szemügyre jobban az egy hatalmas szobát, aminek a hátuljában egy lépcső volt, középen pedig néhány faragott fa oszlop.
- Hát, én nem tudom, hogy mire akarod költeni a pénzt, amit.. –egy pillanatra rám nézett, aztán folytatta. –Amit örököltél. Én csak gondoltam, hogy nyithatnál egy galériát. Tehetséges vagy, az embereknek ezt tudni kell.
- Szerinted sikeres lenne? –kérdeztem letörten. Sosem gondoltam a műveimről, hogy talán többért is árulhatnám, mint pár dollár.
- Biztosan. –húzott magához és a két mutatóujjával a szám két szélét felfelé tolta. –Én nem vettem meg, tudom, hogy szeretsz önálló lenni.
- Köszönöm. –öleltem meg szorosan. –Tudod, ha nem lennék ennyire felnőttes, akkor most ugrándozva ünnepelnék.
- Csináljuk együtt? –nevette el magát, aztán mindketten gyermekded ugrálásba kezdtünk. –De még nem is láttad a felső szintet. –tört ki belőle ismét a nevetés. Teljesen elfelejtettem, annyira elmerültem a galéria gondolatában. A felső szint sem volt olyan nagy, bár a belső lépcsőn nem lehetett megközelíteni egy csapóajtó miatt, elég takaros kis lakásnak tűnt. Tágas volt a fürdőszoba, a konyha pedig csak egy pulttal volt elválasztva a nappalitól. A háló apró volt, de nekem nem is kellett nagyobb. Egy terasz is járt hozzá, ami még tökéletesebbé tette.
- Tökéletes. –motyogtam magam elé.
- Örülök, hogy ennyire tetszik. Most már csak randiznod kéne valakivel. –mosolygott és lányosan álla alátámasztotta a kezét.
- Szerinted eljönne velem Zayn? –ugrattam a fiút, aki rögtön fogta az adást.
- Szerintem hívd Eleanort, ő jobban hozzád illik. –játékosan belebokszoltam a vállába, mire ő derekamnál fogva magához rántott és megcsókolt.

2 megjegyzés:

  1. Jaaaajjj,de édes*.* Egyszerűen imádtam.És még galériát is nyithat?Nagyszerű lett,komolyan.Le a kalappal előtted♥ Nagyon várom a következőt!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj, nagyon szépen köszönöm :) Igen, igen, Macie élete rendeződni látszik :D

      Törlés