2012. nov. 13.

Luis Evans: Kilencedik fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kilencedik fejezetet, ami azt jelenti számunkra, hogy már csak hat rész van hátra a történetből. Egyenlőre még nem érzem a súlyát, hogy nem sokára ez a történet is befejeződik, majd pár rész múlva. Nagyon úgy néz ki, hogy csak az utolsó fejezetben fog fény derülni a "titokra", ami egy kicsit zavaró számomra, hiszen én végig úgy írom, hogy tudom a szereplőim múltját, amiért olyanok amilyenek, viszont ti olvasók csak tippelhettek. Jó olvasást és kommentet éri írni! :)

9 fejezet - one day baby, we'll be old 

Óvatosan nyitottam ki a szemem, de az illatok alapján nem a szobánkban aludtam. Harry még szuszogott, én pedig felültem. Harry pólója volt rajtam, ami éppen, hogy eltakart, de az alatt semmi. Félve néztem az órára, ami még csak hajnali négy órát mutatott. Gondolhattam volna, mert még csak akkor kezdett világosodni. A ház nappalijának kanapéja mögé vackoltuk be magunkat. Gyorsan felkaptam a nadrágom és elindultam, hogy körbenézzek. Juliett, a versenyzők szakácsnője már a konyhában sürgött forgott. Rövid tétovázás után léptem mellé, hogy megkérdezzem nem látott-e valami érdekeset mikor jött.
- Juliett, van itt valahol egy fájdalomcsillapító? –puhatolóztam, nem akartam rögtön a tárgyra térni. A harmincas éveiben járó mesterszakács rosszallóan csóválta meg a fejét, majd az egyik fiókból egy levél gyógyszert kikapva nyomott a tenyerembe egy szemet. Egy üveg vizet vettem ki a hűtőből, majd bevettem a bogyót, remélve csillapítani fogja a hasogató érzést. –Tudsz adni még egyet? Harrynek.. –tettem hozzá, mielőtt teljesen kiborult volna, hogy túladagolom magam.
- Szépen szétcsaptátok magatokat. –vetette oda, miközben visszatért a teendőihez. Tehát tisztában volt vele, hogy meztelenül aludtunk a nappaliban. Ennek miértjére én is szerettem volna választ kapni, úgy döntöttem, hogy az ivó cimborámat kell megkérdezni, hátha ő többre emlékszik, mint én.
- Figyelj csak Julie, te mennyire láttál minket itt? –fordultam vissza még hozzá egy kérdés erejéig. Célzottan tettem fel neki a talányt, noha tudtam, hogyha látott minket, valószínűleg mind hárman kellemetlen helyzetbe kerülünk most miattam.
- Csak téged láttalak a szófa mögött szundítani. –rántotta meg a vállát, jelezve, hogy egyébként sem szólna bele abba, hogy mit csinálok. –Harryt hol hagytad? –nézett föl rám egy pillanatra, mire rajtam volt a sor, hogy megvonjam vállam. Tudtam, hogy hol van, de nem akartam bemártani magunkat. A díványhoz siettem, hogy felkeltsem még alvó csapattársam és felmenjünk a szobánkba.
- Hazza ébredj. –súgtam neki, miközben kicsit megrázogattam a félmeztelen fiút. Ismerős megfontoltsággal nyitotta ki a szemét, valószínűleg ő sem emlékezett sokra. Párszor felmérte a terepet, majd felkelt és nyugodtabb, illetve magányosabb helyre vonultunk át ketten. Összeszedtem elhagyott ruháimat, majd a teraszra ültünk. Juliett hozott nekünk kávét és némi harapnivalót, de szigorúan csak egészséges étket. Miután becsukta maga mögött az ajtót, én az ablakpárkányon felejtett cigarettás dobozból elvettem egy szálat és meggyújtottam.
- Leszokhatnál már arról a vacakról. –dörzsölte meg szemét, majd magára húzta az egyik odakészített takarót. Hideg, csípős szél fújt, én is követtem a példáját és bebugyoláltam magam egy pokróccal. –Emlékszel valamire?
- Addig van meg, hogy itthon találtunk egy pezsgőt. Onnantól csak foszlányok. –ráztam meg a fejem. Harry elvigyorodott, így már sejthetővé vált, hogy ő tovább tudja az esetet. Ismertem ezt a mosolyt, nagyon jól. Akkor ülepszik arcán efféle, ha lát egy mini ruhás bombázót. Görcsbe rándult a gyomrom, féltem, hogy mit fog felelni.
- Pedig nagyon jó volt. Megittuk, aztán szkanderoztunk, de nem te nyertél. –tette hozzá győzedelmes arckifejezésem láttán. –Aztán megfürödtél a halastóban és hát nagyon csábítóan néztél ki, meg persze én is, úgyhogy egymásnak estünk.. –elfojtotta a hangját és védekező pozíciót vett fel. –Onnantól pedig csak úgy mentek a dolgok. –fejezte be, kezét maga elé tartva. Közönyös reakcióm láttán meglepődve eresztette le a karját arca elől. Reakcióm nem teljesen tükrözte a gondolataimat, belül vívódtam, hogy mi fog ezután következni. A banda jólétét is tekintetbe kellett vennem, hiszen Simon utasításai szerint már nem „szólóban nyomom az ipart”, hanem egy csapat része vagyok, amihez alkalmazkodnom kell. Ezt a kijelentését már akkor sem értettem, amikor mondta, hiszen mindig is Trishával duettet alkottunk, ami nem egy emberből áll és mindig mindkettőnk szándékai és céljai szerint határoztunk. Két egyenes út állt előttünk, két tiszta döntés között választhattunk volna. Talán túl szürke lett volna, ha lerendeztük volna egy egyszerű kérdéssel az egészet. Akkoriban szerettem túlgondolni a dolgokat, így ezt is valami bonyodalmas, megoldhatatlan egyenletnek tituláltam.
- Nem is haragszol? –szegte fel tekintetét. Megráztam a fejem, ő pedig engem fürkészett. Valójában a csók óta számítottam rá, hogy közelebbi kapcsolatot is fogunk egymással teremteni, így nem lepett meg a dolog. Harry magam korú és elég vonzó, valószínűleg már rég róla áradoznék, de ez a műsor miatt nem volt kivitelezhető. –De ugye tisztában vagy vele, hogy nem vagyunk egy pár ettől?
- Még jó. –nevettem fel röviden, ami még nagyobb meglepődést váltott ki a fiúból. Bár mi hatan jól ismertük egymást, még több mint egy hónap után is tudtam olyan dolgot tenni, vagy mondani, ami komoly döbbenetet váltott ki köztük. Talán Liamet tippeltem volna meg legjobb emberismerőnek, ő volt az, aki félmondatokból is rájött egy-egy ügy megoldására.
- Talán rendszeresíthetnénk. –mondta és perverz mosolyra húzta száját. Játékosan bokszoltam bele a vállába, hogy jelezzem a felháborodottságomat.
- Ne is álmodj róla. –ütöttem bele ismét, mikor méregetni kezdett a „meztelen nő” ábrázatával. Lehajtottam a kávém utolsó kortyait, majd komótosan felkeltem. Harry követte példám, bedobtuk a mosogatóba a poharainkat és felindultunk a szobánkba. Még félhomály volt, de már kezdett világosodni a ház. Niall álmosan botorkált lefelé a lépcsőn, valószínűleg megéhezett a sok alvástól. A mögöttem jövő Harry elé nyújtottam ki a karom, aki megtorpant. Mozdulatlanul álltunk meg a lépcső felénél, szőke éhenkórász barátunk pedig lazán elsétált mellettünk.
- Na, végre! –súgtam hátra vigyorogva. Örültem, amiért kivételesen bejött a trükk, nem lett volna szerencsés lebuknunk. Már láttam magam előtt Louis gúnyos dalolászását az esetről. Halkan lepacsiztam Harryvel, majd ugyanilyen hangerővel bebotorkáltunk a szobába. Levettem a pólóját és a kezébe adtam, aztán próbáltam eljutni az ágyamig, ami szinte lehetetlen volt. Először egy üveget rúgtam fel, ami a szoba nyugalmát megtörve, csörömpölve gurult be a szekrény alá. Ijedten körbenéztem, de pár morgás és mocorgás után úgy tűnt mindenki visszaaludt. Ismét elindultam az általam jónak talált irányba, ugyanis a szobaablak redőnye állandóan le volt húzva, így a kinti állapotnak nyoma sem volt. Kezemet kinyújtva tapogatóztam a sötétben, a fal vonalát követtem, majd Louis ágyának betudott hely előtt elléptem tőle. Sajnos nem tudtam felmérni a távot, így a következő lépésnél megfejeltem az emeletes ágy tetejét, majd átesve a deszkákon Louis puha testére érkeztem meg. Ő persze rögtön felriadt és legurított magáról. Ekkor már egy könnycsepp is kicsordult, annyira összevertem magam. Az esésem zajára mindenki felkelt, Zayn rögtön felkapcsolta a villanyt, majd kérdő tekintetekkel találtam szemben magam. Még Harry is morogva tápászkodott fel, ami miatt elnevettem magam. Zayn megcsóválta a fejét, majd lekapcsolta a lámpát, így rövid világosság után, megint sötétbe kerültem. Mozgolódás hallatszott, úgy döntöttem inkább a padlón alszok a koszos zoknik társaságában, mintsem még több fájdalmat okozzak magamnak. Egy kéz azonban megragadta a karom és felhúzott, majd az ágyamig irányítgatott. Ott még visszahúzott egy puszi erejéig, majd elbotorkált mellőlem.



Nevezetes estére készültünk, a Harry Potter hetedik részének bemutatójára voltunk hivatalosak, ami miatt nagyon izgultam. A közös fürdőben tumultus volt, így átkényszerültem Cherhez és reménykedtem, hogy a FLY lányok nem az ő szobájához csatolt mosdóban csípik ki magukat. Szerencsére nem volt ott senki a cserfes lányon kívül, aki engedélyt adott a használatra, így nyugodtan össze tudtam készülődni a filmestre. Hatalmas rajongója voltam a filmnek, még egész kiskoromban jött ki az első része és az iskolában egész nap varázsoltunk. Szinte fejből tudtam az összes átkot és varázsigét, amit említenek a könyvekben. Teljes izgatottság fogott el, mert találkozhattunk a szereplőket játszó színészekkel is. Hajamat feltupíroztam, szememet tussal hosszan kihúztam, számra pedig egy ruhámhoz illő barackszínű rúzst kentem fel. Megköszöntem Chernek a használati jogokat, majd visszaindultam a fiúkhoz, hogy megnézzem, hogy áll a csapat indulás téren. Semmiképp sem akartam elkésni a nagy eseményről. A fürdőben éppen Harry gombolta be fekete ingjét, ami mesésen mutatott rajta, így teljesen elterelte a figyelmem a nekem szánt bókról, ami elhagyta Louis száját. Louis komolyan megdicsérte a ruházatom, ami nagy haladás volt, hiszen egész addig csak húztuk egymást vagy ökörködtünk. Nem is hittem addig a percig, hogy ő tud komoly is lenni, ha akar. Pirulva köszöntem meg neki a szép szavakat.
- És bakancsba jössz? –pillantott le a lábbelimre, amit magamon felejtettem. Szívem szerint abban mentem volna, de kár lett volna az összhangot elrontani egy ilyennel. Louis bókja csak erre az apróságra irányult, hogy valamiért beszólhasson. Méltatlankodva ültem le az egyik székre, majd felhúztam a lábamra egy alkalomhoz illő szolid cipellőt. Eddig csak a stylistok kényszerítése miatt vettem fel, akik szó szerint rám erőszakolták, ugyanis le kellett fogniuk, hogy rám adjanak egy magas sarkút. Sétáltam pár kört a szobába, hogy szokja a lábam a furcsa viseletet és ne a vörös szőnyegen botladozzak benne. Utána még másfél óránk volt otthon, túl hamar elkészültünk. Simon előtt volt még egy jelenésünk, mielőtt elindultunk volna, hogy leellenőrizzen minket. Ki-be sétálgattam, leültem és felkeltem, egyszerűen nem tudtam megmaradni. Végre beültünk a kocsiba, ahol a karosszérián doboltam a kezemmel, amit Liam nem díjazott és az egész út azzal ment el, hogy egymásnak szólogatunk, hogy mit ne csináljon és mit igen.
- Úristen, Niall mit eszel? Követ? –kérdeztem megbotránkozva a szőke fiúról, aki éppen a limuzinban található ropit rágcsálta feszültség levezetés gyanánt. Hiába találkoztunk már sok hírességgel a műsoron át a Harry Potter sztárjaival való találkozás mindenkit ingerültté tett. Az ír barátom rosszallóan csóválta fejét, miközben tovább ropogtatta a sódert.
- Te pedig dobolsz a műszerfalon, nem tudom melyik a rosszabb. –vágott vissza helyette Liam, aki ötödszörre tördelte át a kezét amióta úton voltunk. Összeszűkült szemmel néztem a fiúéba, majd rövid farkasszemezés után visszatértünk az bosszantó szokásaink műveléséhez, hogy tovább hergeljük a másikat.
- Dugjátok fel az ujjaitok a.. –szólalt meg Harry, akinek mielőtt befejezhette volna, Louis a szájára tapasztotta a kezét. A göndör fiú lerázta fejéről a mellette ülő Louis kezét, amiből kisebb verekedés tört ki, amibe Zayn, mint szétválasztó csatlakozott be, majd egy jól irányzott hajra mért ütés után Louis pártjához csapódott, így együtt próbálták meg legyőzni a másikat. Liam és én szemezve doboltunk és tördeltünk, Niall pedig továbbra is nagyjából csendesen törte a sziklákat a fogával. Végül Simon csapott szét köztünk, hogy fejezzük be a gyerekes csatározásainkat. Zayn mellé ültem, hogy kimutassam Liamnek, mennyire sértve éreztem magam. A keleties fiú haját reparáltam, mikor végre megérkeztünk a helyszínre, ahol vetítették a mozit. 


Tippelnétek nekem egyet, hogy miért szedi Luis a nyugtatókat, mi a nagy titok? Kíváncsi vagyok, hogy nektek mennyire volt leszűrhető az eddigi részekből a dolog. :))

3 megjegyzés:

  1. Íííííííííííí...Csudiklassz lett,komolyan.Imádtam.Annyira édesek,hogy az már fáj.A kérdésre megpróbálnék benyögni egy tippet.Szerintem valami bibi történt az anyja pasija és Luis között,ezt pontosan nem tudom,de szerintem valami ott hibázik.Ha nem,akkor én vagyok a suta xD Várom a folytatását♥

    VálaszTörlés
  2. Lehet,hogy hülyeség,de azért tippelek.:Szerintem az anyjának ez az élettársa csinált valamit Luis-sal,és amiatt szedi ezeket.(Bocsi,jobbat nem tudtam.)
    Nekem ez is baromira tetszett,főleg,hogy most sokat nevettem ezen a részen.
    Kíváncsi vagyok a folytatásra,főleg Liam-re,aki nekeeeem egy kicsit furi.Oké,hülyén fogalmaztam,de remélem megértetted a nyelvemet.x"DDD
    A lényeg: Jó volt,tetszett,HOZD A KÖVIT!! :DDD

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm nektek a megjegyzéseket! :) Igazából mindkettőtök tippje jó volt, tényleg az anyja pasija a hunyó, de egyenlőre ennyit mondhatok. :D Igen, a második részt direkt próbáltam kicsit komolytalanabbra írni, már unalmas volt komolykodni. :( :D

    VálaszTörlés