Sziasztok, sziasztok! Nos, most, hogy végeztem a fejezettel rájöttem, hogy tulajdonképp az előzetesen kiírt címnek nincs sok köze hozzá. Van ilyen, nem ezt terveztem a mai részbe, de így jött ki az ihlet, nincs mit tenni. Holnap, vagy holnap után valószínűleg jelenkezem az ehhez a címhez passzoló fejezettel is. Na, jó olvasást, kommentálni légyszi :) Aki nem irkál az elejétől, nyugodtan elkezdhetné, nagyon nagyon örülnék neki. :))
10 fejezet - all about you
- Olyan friss vagy és
hamvas. –húzta félre a hajam a nyakamból valaki. A tükörbe nézve megismertem a
nálam évekkel idősebb férfit. –Kár lenne, ha elrontanák ezt. –csóválta meg a
fejét. Ismertem ezt a már bejárt utat. Harag és félelem öntött el. Újabb és
újabb lehetőséget kaptam a hibám kijavítására. Máshogy is történhetett volna,
máshogy kellett volna történnie. Gyors mozdulattal ugrottam arrébb, majd a
férfi felé fordultam.
- Tudom, hogy mit akarsz csinálni velem. De inkább beszéljük meg jó? –emeltem
rá tekintetem, reméltem, hogy belemegy a dologba. Ő feldúltan méregetett, majd
aprót bólintott. –Beülhetnénk egy kávézóba, vagy tudom is én. –tártam szét a
karom, nem tudtam gondolkozni. A légzés nehezemre esett, mintha súlyokat raktak
volna a mellkasomra. Kapkodtam a levegőt, próbáltam higgadt maradni, de
belülről marcangolt a félelem. A torkom égett, az előtörő könnyeket hatalmas
erőfeszítések árán fojtottam vissza a helyükre. A férfi elkapta a karom, erősen
szorította azt.
- Kávézóba mi? –üvöltött rám, ami még jobban elrettentett. Kezemet próbáltam
kiszabadítani a szorításából, de csak nagyobb fájdalmat okoztam magamnak. Egy
könnycsepp szabadult ki, melegen szántotta végig fehér arcomat. Már tudtam mit
kell tennem. Finoman végig simítottam kezén.
- Csak egy percet adj, hogy összekészülődjek. –motyogtam, miközben próbáltam
rezzenéstelen maradni, nehogy lebukjak a tervemmel. Hosszú sötétbarna hajamat
szabad kezemmel csavartam meg, hogy egy oldalt maradjon. Negédes mosolyt
erőltettem az arcomra, majd szemébe néztem. –Kérlek. –tettem hozzá. Idegesen
eresztette el a karom, melyen a szövetek markától megsérültek. Halvány bőrömön
lila foltok keletkeztek, de nem érdekelt. A fürdő felé vettem az irányt, ahol
gondosan magamra zártam az ajtót. Tudtam, hogy a zár kitörése nem okoz neki
gondot, így nem időzhettem soká. A telefonomon egy utolsó üzenetet küldtem az
általam legjobban szeretett embernek és mikor zizegve jelezte a kézbesítést, a
faliszekrényben kezdtem kutakodni. Hamar rátapintottam a keresett tárgyra,
melyet a földre dobtam és rátapostam. A borotva rövid reccsenéssel nyílt szét,
szabaddá vált a benne található penge. Remegő kézzel kaptam fel a földről az
egyiket, majd ismét a szekrénybe nyúltam. Aszpirin, akkor jó volt. A levélből
az összes gyógyszert kipattintottam, majd sorra bevettem a kis bogyókat. Léptek
zaját hallottam, az üldözőm felém jött. Kiabáltam neki, hogy várjon rám még pár
percet. Pár perc elég volt. A hideg csempének támasztottam a hátam, ujjaim közé
fogtam a pengét. A sírásom feltört, a levegőt még nehezebben vettem. Féltem
megtenni, nem akartam. De ez volt a helyes megoldás, csak ez lehetett. Egy
vágást ejtettem a csuklómon, melyből rögtön folyni kezdett a vörös élet.
Zokogva húztam végig újra, és megint és még többször a kezemen felfelé.
Gyengülni kezdtem, de nem hagytam abba a vágást. Fájt, ahogy az éles kis eszköz
a húsig hatolt, de nem fájt volna jobban, mint ami utána következett. A látásom
homályosulni kezdett, körülöttem kis vértócsa keletkezett. Egy utolsó sebet
csináltam magamnak majd eldobtam a borotvapengét. A gyógyszer kezdte megtenni
hatását, egyre inkább nem éreztem a kínt, amit okoztam magamnak, csak
figyeltem, ahogy egyre terebélyesedik a tócsa körülöttem. Lassan sötétedni
kezdett a világ. A férfi betörte az ajtót, majd mellém sietett. Szólásra
nyitotta volna a száját, de megelőztem. Éreztem, hogy eljött a vég.
- Én szerettelek. –nyögtem ki az utolsó szavakat, amik nehezemre estek, még
félholtan is. A torkomban szorító érzés nem hagyott több lehetőséget a
megszólalásra. A férfi a véres telefonomért nyúlt majd tárcsázni kezdett. Alig
láttam őt, a világ már szinte majdnem teljesen fekete volt. Amíg beszélt végig
rajtam tartotta a szemét, amiben egy kis félelmet láttam megcsillanni.
- Csak bírd ki. –hallottam őt, de már nem éreztem. Rövid mocorgás után a
hallásom is elhagyott és sötétség borult rám.
A következő percben már kívülállóként szemléltem a történteket. A mentősök
kísérleteztek újra élesztésemmel, de nem sikerült nekik. Kívülről látva
magamat, hát finoman szólva sem néztem ki jól. Ruhámról patakzott a vér, a szám
pedig habzott, valószínűleg a gyógyszer miatt. Egyszer csak vér ízét éreztem a
számban, majd újra semmit. Valószínűleg pár másodpercre sikerült visszahozniuk
az élők sorába, majd ismét elvesztem. Nem akartam tovább élni és visszamenni. A
temetésemet is kívülről szemlélhettem. Ahogy a szüleim egymásra borulva sírnak
és még Bill is ejtett pár könnycseppet értem. Egy csokor vörös rózsát dobott le
a koporsóhoz. Közelebb sétáltam hozzá, hogy láthassam arcát, amin fájdalom
jeleit véltem felfedezni. Újra élni akartam, visszatérni, hogy bepótoljam az
elmulasztott lehetőségek kihasználását, vagy összebarátkozzak Billel. Az én
hibám is volt.
- Luis. –rázta meg vállam valaki, aki
feltehetőleg Harry volt. A premier után kicsit becsíptünk és megismétlődött az
a dolog. Azóta esténként vagy napközben, ahogy éppen adódik, összejárunk. Nem
túl szép dolog, de egyikünk sem táplál a másik iránt komolyabb érzelmeket, így
baráti alapon szexelünk. Ez a testi igényeink kielégítésére volt alkalmas, jó
neki és nekem is megfelelt, viszont nem kellett tartanunk attól, hogy majd
ebből adódóan összeveszünk. Ha akartam volna, se tudtam volna megváltoztatni
ezt a kapcsolatot, de tulajdonképpen nem is akartam. Jól esett a Harryvel
töltött idő, sőt barátságunk is jobban elmélyült. Mindent megbeszéltünk
egymással, ami éppen a lelkünket nyomta, de én még akkor sem osztottam meg
vele, hogy miért kellett szednem a nyugtatókat. –Jól vagy? –nyögte el a
kérdését, miközben legördült rólam. Mellém feküdt, az arcomat fürkészte.
Kezével a vállamat kezdte cirógatni
- Persze, miért? –ráncoltam homlokom, igyekeztem visszafojtani a könnyeimet.
Torkom égett, szinte már majdnem kigyulladt. Fáradtan helyeztem hideg kezem a
szememre, kicsit pihentettem rajta, aztán komótosan felkeltem, hogy
visszavegyem a ruháimat. Nem voltam feszélyezett, hogy a fiú látja a testem,
még az sem zavart, hogy minden mozdulatomat nyomon követi.
- Nem tudom, hogy min gondolkozol olyankor, amikor üveges szemmel meredsz a
távolba és csinálhat az ember bármit, észre sem veszed. Ez olyan lankasztó.
–dünnyögte el a végét, de még így s tisztán érthető volt. Felé néztem, hogy
láthassam gyötrelmes arckifejezését, ami ehhez társult. Továbbra is figyelemmel
kísérte az öltözésem, én pedig utolsó simításként magamra húztam a bő pólómat.
Mosolyt erőltettem az arcomra és egy arcára adott puszi után elhagytam a
szobát. Az ebédlőben csoportosuló társaimhoz siettem, akik már régóta fent
vannak, viszont sejtésük sincs a Harryvel végzett tevékenységemről. Ők abban a
hitben szórakoztak lent, hogy mi fent békésen aludtunk. Niall mellé léptem, aki
fél kezével átkarolt és ölébe húzott.
- Mit játszotok? –néztem a kikészített rövid italos poharakra és az asztal
szélén magányosan álldogáló hatalmas fagylaltos dobozra. A fiúk nevetni
kezdtek, majd invitáltak a játékba, aminek lényege annyi volt, hogy ki tud több
shaket lehúzni egy perc alatt. –Már csak kérdezem, hogy tisztában vagytok-e
vele, hogy a fagyiból nem így készül shake. –mosolyogtam hátra a haspók fiúra,
aki most is idegesítően hangosan nassolt valamit. Liam és Louis pár szó egymásnak
súgása után grimaszolva fordultak felém.
- És csinálnál belőle shaket? –kulcsolta össze ujjait az asztal fölött Louis,
jelezve, hogy diplomatikus módszerrel kívánja rendezni a helyzetet. Alkalmam
adódott, hogy végre újra sarokba szorítsam a fiút, ami bevallom örömmel töltött
el.
- Feltételhez köthetek? –emeltem Liam bíróra a szemem, aki múltkori alakítását
is igyekezett felülmúlni a pózolás terén. Most csak a széken ülve, majd az
asztalra felmászva helyezte magát istenségszerű pozitúrába, ami még így is
zavarba tudott hozni. Pólóját kissé felhúzva bólintott, hogy kérdésemnek „helyt
adott”. Ezen egyszerre felnevettem, mert be láthatjuk, kissé hő behatásos
meleges megmozdulás volt. Másfelől pedig azt is beismerhetjük, hogy nagyon
szexi volt. Finoman ajkamba haraptam, majd gonosz mosolyt eresztettem meg Louis
felé. –Nos, Larry, két fenntartással. –mondtam, mire a fiú már nyitotta volna a
száját, hogy visszavágjon a ráragadt gúnynév miatt. Mutató ujjam a magasba
emeltem és szigorúan megráztam azt. –Első: szeretném, ha letörölnéd a
telefonodról azt a képet, amin kitüsszentem a tejet. –sütöttem le szemem. A
fiúk heves nevetésben törtek ki, még a székemül szolgáló szőkeség is, így
kicsit átrendeződött eddigi testtartásom. Harry a megszokott reggeli mély
hangjával köszönt be nekünk, amit alig hallottunk a nevetéstől. Egy darabon
engem figyelt, majd megrázta a fejét és tovább állt. A konyhába indult, én
pedig megszabtam a második feltételt, hogy utána mehessek. Valami nem stimmelt
vele, eddig nem viselkedett így, ha valaki mással látott. A másik kikötéssel
megszabtam a további egymáshoz való viszonyulásunkat, mégpedig egy
„Louik-törvényt” kértem, hogy állítsunk össze. Bár olybá tűnhetett, hogy
megértjük egymást, ez egyáltalán nem úgy volt. Sőt a kezdeti megértésünk köddé
vált és ő volt a legtöbb konfliktusom kiváltója. Felkaptam a fagylaltos dobozt,
majd Harry után igyekeztem. Juliettnek adtam a dobozt, hogy készítsen belőle
iható formátumot, mivel nekem fogalmam sem volt róla, hogy egyébként hogy kell.
- Mi bajod? –álltam mellé, a konyhapultnak támaszkodtam háttal. Ő egy poharat
mosott el magának. Egy pillanatra rám nézett, majd visszafordult a teendőjéhez.
Egy vigyort küldött a folyóvíznek, majd egy konyharuha után nyúlt, hogy
megtörölhesse az elmosott eszközt. –Hahó. –böktem meg óvatosan, hangom mire a
végére értem elhalkult. A fiú velem szemben állt meg, szemét az enyémbe fúrta.
- Inkább neked mi bajod. –nyúlt bele a hajába, kezével még jobban összekuszálta
az amúgy is fésületlen frizuráját. Egy pillanat alatt pár centire szűkítette a
kettőnk közti távolságot. Félve néztem fel rá.
- Csak mintha.. Féltékeny lettél volna. –kijelentésem kérdésnek hangzott, egy pislantás
erejéig levettem róla a tekintetem, hogy ne kelljen látnom a reakcióját.
Kezével állam alá nyúlt és felemelte annyira, hogy muszáj legyen a szemébe
néznem.
- Csak furcsa, hogy hozzám nincs kedved, a másik percben meg már Louissal
bohóckodtok. –mondta, miközben egyre inkább közelítette felém az arcát. Válla
felett átpillantva ellenőriztem a helység ürességét és mikor nem láttam senkit
a kezemmel átkaroltam a derekát. Finoman a számra tapasztotta a sajátját, majd
heves csókba kezdett. Combomnál megemelve felrakott a pultra, de közben nem
szakította meg a csókunkat. A hirtelen ajtó nyitás hangjára méterekkel arrébb
termett tőlem. Juliett egy kancsóba hozta vissza a fagylaltot és a kezembe
nyomta.
- Most akkor én visszamegyek. –köszörültem meg a torkom. Zavart voltam, hiszen
majdnem lebuktunk. A fiú bólintott, majd rám ügyet sem vetve elsétált. Én is
visszamentem a fiúkhoz, akik epekedve várták már a jeges finomság érkezését.
Mivel én vittem nekik, ezért úgy határoztak, hogy kezdhetem. Ez persze nem
gyávaság volt, vagy félelem, esetleg nem akarás, csak merő lovagiasság.
- Nézd, hogy húzza. –röhögte ki magából Louis a szavakat, közben gyötrelmesen
verte az asztalt. Később jöttem rá, mikor a többiek következtek, hogy
valószínűleg az arckifejezésemen nevetett annyira.
- Ha feles lenne, jobban menne neki. –kacsintott felénk az éppen elhaladó
Harry, amitől félrenyeltem a számban lévő shaket és vad köhögésbe kezdtem. A mérkőzés
számomra befejeződött ezzel, háromig jutottam el, aminél persze az összes fiú
többet tudott meginni.
Jaaaj,ez nagyon édes volt*.* Persze az elejétől rettegtem...
VálaszTörlésTémaváltás!!!!xDD Remélem több is lesz Harry és Luis között,mert azért kár lenne,ha nem.Na ezt jól megaszontam.Na sebaj.Kedvesem,várom a folytatását!♥
Köszönöm szépen! :) Annyira utálom, hogy a történet miatt nem írhatom le mi lesz, megőrülök. :D Igen, az eleje tényleg bizarr volt, de ez volt az utolsó ilyen jellegű rész. :))
TörlésAz elején nem kicsit fagytam le.:DD A Luis&Hazza páros meg nagyoooon cukii :DDD Így tovább és hozd hamar a kövit :D
VálaszTörlésKöszönöm! :-) Sajnos az új neonos blogodra nem lehet regisztráció nélkül kommentálni, de nyomon követem a sztorit. :-) Ha nem leszek zombi, akkor rászánom magam :-D
VálaszTörlésÚristen tényleg? Mármint el sem hiszem,hogy érdekel téged az a sztorim is.Nagyon örülök,hogy kíváncsi vagy rá.:DDD Zombi?:DDDD
TörlésTanulásban el- és kimerült élőhalott :-(
Törlés:(( Majd lesz egy kis pihi és ha ez vígasztal,holnap PÉNTEEEK!! :DDDDD
Törlés